Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
Glas moj ide k Bogu, i ja prizivljem njega; glas moj ide k Bogu, i on æe me uslišiti.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
U dan tuge svoje tražih Gospoda; noæu je ruka moja podignuta, i ne spušta se; duša moja neæe da se utješi.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
Pominjem Boga, i uzdišem; razmišljam, i trne duh moj.
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Držim oèi svoje da su budne; klonuo sam, i ne mogu govoriti.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
Prebrajam stare dane i godine od vijekova.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
Opominjem se pjesama svojih noæu; razgovaram se sa srcem svojim, i ispitujem duh svoj:
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
“Zar æe se dovijeka gnjeviti na nas Gospod, i neæe više ljubiti?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Zar je zasvagda prestala milost njegova, i rijeè se prekinula od koljena na koljeno?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Zar je zaboravio milostiv biti i u gnjevu zatvorio milosrðe svoje?”
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
I rekoh: žalosna je za mene ova promjena desnice višnjega.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
Pamtim djela Gospodnja; pamtim preðašnje èudo tvoje.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
Mislio sam o svijem djelima tvojim, razmišljao o radnji tvojoj;
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Bože! put je tvoj svet; koji je Bog tako velik kao Bog naš?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Ti si Bog, koji si èinio èudesa, pokazivao silu svoju meðu narodima;
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Mišicom si odbranio narod svoj, sinove Jakovljeve i Josifove.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
Vidješe te vode, Bože, vidješe te vode, i ustreptaše, i bezdane se zadrmaše.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
Iz oblaka lijaše voda, oblaci davahu glas, i strijele tvoje leæahu.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
Grmljahu gromovi tvoji po nebu; munje tvoje sijevahu po vasiljenoj, zemlja se tresijaše i njihaše.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Po moru bijaše put tvoj, i staze tvoje po velikoj vodi, i trag tvoj ne poznavaše se.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Vodio si narod svoj kao ovce rukom Mojsijevom i Aronovom.
