Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
I KIN likwirki nil ai on Kot, on Kot, me i pan likwir on, o i me kotin mani ia.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
Ni ai anjau apwal, i kin rapaki leowa; ni pon pa i kin u wei o jota kin dukedi, pwe wen I jota kak injenemaula.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
Ni ai tamanda Kot, i kin ajenokida, ni ai madamadaua, nen i kin luetala.
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Kom kin kotin kolekol por en maj ai, pwe ira en papat; nai inen en luet, jolar itar on lokaia.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
I kin lamelame duen ran en maj akan, duen par akan me jamalar.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
Ni pon i kin lamelame duen ai kajan arp, o monion i kin madamadaua; nen i kin raparapaki.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Kalelapok, leowa pan kotin onion kokolata, o a jota pan kotin maki on?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
A kalanan rojelar melel, o a inau imwijokalar kokolata?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Kot kotin malielar a mak on kit, o a karirikilar onion a kalanan?
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
Ari jo, i indadar: Mepukat me mau on ia; pali maun en lim en me Lapalap pan kak dorela meakaroj.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I me i kin taman kida wiawian leowa; melel i kin tamanda omui manaman akan jan maj o,
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
O madamadaua duen omui wiawia kan karoj, o kilekilan duen omui dodok.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Main Kot, al omui me pun. Ia waja amen Kot manaman mia dueta Kaun o?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Komui ta Kot me kin wia manaman akan. Komui kotin kajanjaledar omui manaman nan pun en wei kan.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Komui kotin dore kila japwilim omui kan omui manaman, iei jeri en Iakop o Iojep akan.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
Pil akan ariri komui, Main Kot, pil akan ariri komui, rap majapwekadar, o waja lol rererdar.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
Tapok kalaimun akan kamoredier pil, tapok kan wiadar nanjapwe, o liol piripir jili.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
Nanjapwe wiauier nanlan; japwilim omui liol akan kamaraini jappa; jappa mokieda o rerer.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Al omui mi nan madau, al omui tatik nan pil kalaimun akan, o jota me kaan aluwilu omui.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Kom kotin kalua japwilim omui kan dueta pwin eu ren Mojej o Aron.
