Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Til songmeisteren, for Jedutun; ein salme av Asaf. Eg ropar til Gud, og eg vil skrika; eg ropar til Gud, og han vil venda øyra til meg.

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

Den Dagen eg er i naud, søkjer eg Herren, um natti retter eg ut handi, og ho vert ikkje trøytt, mi sjæl vil ikkje lata seg trøysta.

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Eg vil koma Gud i hug og sukka, eg vil tenkja etter, og mi ånd vanmegtast. (Sela)

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

Du held augo mine vakande, eg er uroleg og talar ikkje.

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Eg tenkjer på fordoms dagar, på lengst framfarne år.

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

Eg vil koma i hug min strengleik um natti, i mitt hjarta vil eg grunda, og mi ånd vil ransaka.

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

Vil Herren æveleg støyta burt? vil han ikkje lenger visa nåde?

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

Er det for all tid ute med hans miskunn? Hev hans lovnad vorte upp i inkje frå ætt til ætt?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

Hev Gud gløymt å vera nådig? Eller hev han i vreide stengt for sin godhug? (Sela)

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

Eg segjer: Dette er mi plåga, det er år frå høgre handi til den Høgste.

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Eg vil forkynna Herrens gjerningar, for eg vil minnast dine under frå fordoms tid.

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

Og eg vil tenkja etter alt ditt verk, og på dine store gjerningar vil eg grunda.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

Gud, i heilagdom er din veg, kven er ein gud, stor som Gud?

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

Du er den Gud som gjer under; du hev kunngjort din styrke millom folkeslagi.

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

Du hev løyst ditt folk ut med velde, borni åt Jakob og Josef. (Sela)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Vatni såg deg, Gud, vatni såg deg og bivra, ja, djupi skalv.

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Skyerne gav vatn, himmelen dunde, ja, dine piler flaug ikring.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

Di tora dunde i kvervelstormen, eldingar lyste upp jordriket, jordi skalv og riste.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

I havet gjekk din veg, og dine stigar gjenom store vatn, og dine fotspor vart ikkje kjende.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Du førde ditt folk som ei hjord ved handi åt Moses og Aron.