Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Al maestro del coro. Su «Iditum». Di Asaf. Salmo. La mia voce sale a Dio e grido aiuto; la mia voce sale a Dio, finché mi ascolti.

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

Nel giorno dell'angoscia io cerco ilSignore, tutta la notte la mia mano è tesa e non si stanca; io rifiuto ogni conforto.

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Mi ricordo di Dio e gemo, medito e viene meno il mio spirito.

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

Tu trattieni dal sonno i miei occhi, sono turbato e senza parole.

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Ripenso ai giorni passati, ricordo gli anni lontani.

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

Un canto nella notte mi ritorna nel cuore: rifletto e il mio spirito si va interrogando.

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

Forse Dio ci respingerà per sempre, non sarà più benevolo con noi?

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

E' forse cessato per sempre il suo amore, è finita la sua promessa per sempre?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

Può Dio aver dimenticato la misericordia, aver chiuso nell'ira il suo cuore?

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

E ho detto: «Questo è il mio tormento: è mutata la destra dell'Altissimo».

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Ricordo le gesta del Signore, ricordo le tue meraviglie di un tempo.

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

Mi vado ripetendo le tue opere, considero tutte le tue gesta.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

O Dio, santa è la tua via; quale dio è grande come il nostro Dio?

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

Tu sei il Dio che opera meraviglie, manifesti la tua forza fra le genti.

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

E' il tuo braccio che ha salvato il tuo popolo, i figli di Giacobbe e di Giuseppe.

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Ti videro le acque, Dio, ti videro e ne furono sconvolte; sussultarono anche gli abissi.

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Le nubi rovesciarono acqua, scoppiò il tuono nel cielo; le tue saette guizzarono.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

Il fragore dei tuoi tuoni nel turbine, i tuoi fulmini rischiararono il mondo, la terra tremò e fu scossa.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

Sul mare passava la tua via, i tuoi sentieri sulle grandi acque e le tue orme rimasero invisibili.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Guidasti come gregge il tuo popolo per mano di Mosè e di Aronne.