Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
Dem Vorsänger. Nach Jedutun. Ein Psalm Asaphs. Ich rufe zu Gott und will schreien, zu Gott rufe ich, und er wolle auf mich hören!
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
Zur Zeit meiner Not suchte ich den Herrn; meine Hand war des Nachts unablässig ausgestreckt, meine Seele wollte sich nicht trösten lassen.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
Dachte ich an Gott, so mußte ich seufzen, sann ich nach, so ward mein Geist bekümmert. (Pause)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Du hieltest meine Augenlider offen; ich warf mich hin und her und konnte nicht reden.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
Da gedachte ich der alten Zeit, der vorigen Jahre;
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
ich erinnerte mich wieder an mein Saitenspiel, betete in meinem Herzen, und mein Geist fing an zu forschen:
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Wird denn der Herr auf ewig verstoßen und fortan nicht mehr gnädig sein?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Ist's denn ganz und gar aus mit seiner Gnade, und hat sein Reden für immer aufgehört?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Hat denn Gott vergessen, gnädig zu sein, und im Zorn seine Barmherzigkeit verschlossen? (Pause)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
Und ich sprach: Ich will das leiden, die Änderungen, welche die rechte Hand des Höchsten getroffen hat.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
Ich will rühmen die Taten des HERRN; denn ich gedenke deiner vorigen Wunder
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
und besinne mich aller deiner Werke und ziehe deine großen Taten in Betracht:
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
O Gott, dein Weg ist heilig! Wer ist ein so großer Gott wie du?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Du bist der Gott, der Wunder tut; du hast deine Macht bewiesen an den Völkern!
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Du hast dein Volk erlöst mit deinem Arm, die Kinder Jakobs und Josephs. (Pause)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
Als dich, o Gott, die Wasser sahen, als dich die Wasser sahen, da brausten sie und das Meer ward aufgeregt;
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
die Wolken gossen Wasser, es donnerte in den Lüften, und deine Pfeile fuhren daher;
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
deine Donnerstimme erschallte im Wirbelwind, die Blitze beleuchteten den Erdkreis, daß die Erde in Zittern und Beben geriet;
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
dein Weg war im Meer und deine Bahn in großen Wassern, und deine Fußstapfen waren nicht zu erkennen;
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
du führtest dein Volk wie eine Herde durch Mose und Aaron.
