Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Ein Psalm Assaphs für Jeduthun, vorzusingen. Ich schreie mit meiner Stimme zu Gott; zu Gott schreie ich, und er erhöret mich.

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

In der Zeit meiner Not suche ich den HERRN; meine Hand ist des Nachts ausgereckt und läßt nicht ab; denn meine Seele will sich nicht trösten lassen.

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Wenn ich betrübt bin, so denke ich an Gott; wenn mein Herz in Ängsten ist; so rede ich. (Sela)

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

Meine Augen hältst du, daß sie wachen; ich bin so ohnmächtig, daß ich nicht reden kann.

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Ich denke der alten Zeit, der vorigen Jahre.

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

Ich denke des Nachts an mein Saitenspiel und rede mit meinem Herzen; mein Geist muß forschen.

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

Wird denn der HERR ewiglich verstoßen und keine Gnade mehr erzeigen?

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

Ist's denn ganz und gar aus mit seiner Güte? und hat die Verheißung ein Ende?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

Hat denn Gott vergessen, gnädig zu sein, und seine Barmherzigkeit vor Zorn verschlossen? (Sela)

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

Aber doch sprach ich: Ich muß das leiden; die rechte Hand des Höchsten kann alles ändern.

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Darum gedenk ich an die Taten des HERRN; ja, ich gedenke an deine vorigen Wunder

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

und rede von allen deinen Werken und sage von deinem Tun.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

Gott dein Weg ist heilig. Wo ist so ein mächtiger Gott, als du, Gott, bist?

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

Du bist der Gott, der Wunder tut; du hast deine Macht beweiset unter den Völkern.

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

Du hast dein Volk erlöset gewaltiglich, die Kinder Jakobs und Josephs. (Sela)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Die Wasser sahen dich, Gott; die Wasser sahen dich und ängsteten sich, und die Tiefen tobeten.

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Die dicken Wolken gossen Wasser; die Wolken donnerten, und die Strahlen führen daher.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

Es donnerte im Himmel; deine Blitze leuchteten auf dem Erdboden; das Erdreich regte sich und bebete davon.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

Dein Weg war im Meer und dein Pfad in großen Wassern, und man spürete doch deinen Fuß nicht.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.