Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Ma voix s'adresse à Dieu, et je crie, ma voix s'adresse à Dieu, et il m'écoutera.

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

Au jour de ma détresse, j'ai cherché le Seigneur; la nuit, ma main était étendue vers lui et ne se lassait point; mon âme refusait d'être consolée.

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Je me souvenais de Dieu, et je gémissais; je méditais, et mon esprit était abattu. (Sélah, pause)

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

Tu avais retenu mes yeux dans les veilles; j'étais troublé, je ne pouvais parler.

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Je pensais aux jours d'autrefois, aux années des temps passés.

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

Je me rappelais mes mélodies de la nuit; je méditais en mon cœur, et mon esprit examinait.

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

Le Seigneur rejettera-t-il pour toujours, ne sera-t-il plus désormais propice?

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

Sa bonté a-t-elle cessé pour toujours? Sa parole a-t-elle pris fin pour tous les âges?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

Dieu a-t-il oublié d'avoir pitié? A-t-il dans sa colère fermé ses compassions?

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

Et j'ai dit: Voilà ce qui fait ma souffrance: C'est que la droite du Très-Haut a changé.

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Je me rappellerai les exploits de l'Éternel, me souvenant de tes merveilles d'autrefois;

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

Je méditerai sur toutes tes œuvres, et je considérerai tes hauts faits.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

O Dieu, tes voies sont saintes! Quel autre Dieu est grand comme Dieu?

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

Tu es le Dieu qui fait des merveilles; tu as fait connaître ta force parmi les peuples.

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

Par ton bras, tu rachetas ton peuple, les enfants de Jacob et de Joseph. (Sélah)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Les eaux te virent, ô Dieu! Les eaux te virent; elles tremblèrent; même les abîmes s'émurent.

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Les nues se répandirent en eaux; les nuages tonnèrent; tes traits aussi volèrent çà et là.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

Ton tonnerre gronda dans le tourbillon; les éclairs brillèrent sur le monde; la terre s'émut et trembla.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

Tu as fait ton chemin dans la mer, tes sentiers dans les grandes eaux; et tes traces n'ont point été connues.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Tu as conduit ton peuple comme un troupeau, par la main de Moïse et d'Aaron.