Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Au chef des chantres. D’après Jeduthun. Psaume d’Asaph. Ma voix s’élève à Dieu, et je crie; Ma voix s’élève à Dieu, et il m’écoutera.

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

Au jour de ma détresse, je cherche le Seigneur; La nuit, mes mains sont étendues sans se lasser; Mon âme refuse toute consolation.

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Je me souviens de Dieu, et je gémis; Je médite, et mon esprit est abattu. (Pause)

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

Tu tiens mes paupières en éveil; Et, dans mon trouble, je ne puis parler.

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Je pense aux jours anciens, Aux années d’autrefois.

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

Je pense à mes cantiques pendant la nuit, Je fais des réflexions au-dedans de mon cœur, Et mon esprit médite.

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

Le Seigneur rejettera-t-il pour toujours? Ne sera-t-il plus favorable?

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

Sa bonté est-elle à jamais épuisée? Sa parole est-elle anéantie pour l’éternité?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

Dieu a-t-il oublié d’avoir compassion? A-t-il, dans sa colère, retiré sa miséricorde? (Pause)

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

Je dis: Ce qui fait ma souffrance, C’est que la droite du Très-Haut n’est plus la même…

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Je rappellerai les œuvres de l’Éternel, Car je me souviens de tes merveilles d’autrefois;

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

Je parlerai de toutes tes œuvres, Je raconterai tes hauts faits.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

O Dieu! Tes voies sont saintes; Quel dieu est grand comme Dieu?

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

Tu es le Dieu qui fait des prodiges; Tu as manifesté parmi les peuples ta puissance.

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

Par ton bras tu as délivré ton peuple, Les fils de Jacob et de Joseph. (Pause)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Les eaux t’ont vu, ô Dieu! Les eaux t’ont vu, elles ont tremblé; Les abîmes se sont émus.

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Les nuages versèrent de l’eau par torrents, Le tonnerre retentit dans les nues, Et tes flèches volèrent de toutes parts.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

Ton tonnerre éclata dans le tourbillon, Les éclairs illuminèrent le monde; La terre s’émut et trembla.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

Tu te frayas un chemin par la mer, Un sentier par les grandes eaux, Et tes traces ne furent plus reconnues.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Tu as conduit ton peuple comme un troupeau, Par la main de Moïse et d’Aaron.