Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
Au maître de chant, ... Idithun. Psaume d'Asaph. Ma voix s'élève vers Dieu, et je crie; ma voix s'élève vers Dieu: qu'il m'entende!
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
Au jour de ma détresse, je cherche le Seigneur; mes mains sont étendues la nuit sans se lasser; mon âme refuse toute consolation.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
Je me souviens de Dieu, et je gémis; je médite, et mon esprit est abattu. — Séla.
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Tu tiens mes paupières ouvertes; et, dans mon agitation, je ne puis parler.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
Alors je pense aux jours anciens, aux années d'autrefois.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
Je me rappelle mes cantiques pendant la nuit, je réfléchis au dedans de mon cœur, et mon esprit se demande:
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
" Le Seigneur rejettera-t-il pour toujours, ne sera-t-il plus favorable?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Sa bonté est-elle épuisée pour jamais, en est-ce fait de ses promesses pour les âges futurs?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Dieu a-t-il oublié sa clémence, a-t-il, dans sa colère, retiré sa miséricorde? " — Séla.
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
Je dis: " Ce qui fait ma souffrance, c'est que la droite du Très-Haut a changé! "
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
Je veux rappeler les œuvres de Yahweh, car je me souviens de tes merveilles d'autrefois,
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
Je veux réfléchir sur toutes tes œuvres, et méditer sur tes hauts faits.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
O Dieu, tes voies sont saintes: quel Dieu est grand comme notre Dieu?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Tu es le Dieu qui fait des prodiges; tu as manifesté ta puissance parmi les nations.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Par ton bras, tu as délivré ton peuple, les fils de Jacob et de Joseph. — Séla.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
Les eaux t'ont vu, ô Dieu, les eaux t'ont vu, et elles ont tremblé; les abîmes se sont émus.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
Les nuées déversèrent leurs eaux, les nues firent entendre leur voix, et tes flèches volèrent de toutes parts.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
Ton tonnerre retentit dans le tourbillon; les éclairs illuminèrent le monde; la terre frémit et trembla.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
La mer fut ton chemin, les grandes eaux ton sentier, et l'on ne put reconnaître tes traces.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Tu as conduit ton peuple comme un troupeau, par la main de Moïse et d'Aaron.
