Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
For the Chief Musician; after the manner of Jeduthun. A Psalm of Asaph. I will cry unto God with my voice; even unto God with my voice, and he wilt give ear unto me.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
In the day of my trouble I sought the Lord: my hand was stretched out in the night, and slacked not; my soul refused to be comforted.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
I remember God, and am disquieted: I complain, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Thou holdest mine eyes watching: I am so troubled that I cannot speak.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
I have considered the days of old, the years of ancient times.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
I call to remembrance my song in the night: I commune with mine own heart; and my spirit made diligent search.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Will the Lord cast off for ever? and will he be favourable no more?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Is his mercy clean gone for ever? doth his promise fail for evermore?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Hath God forgotten to be gracious? hath he in anger shut up his tender mercies? (Selah)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
And I said, This is my infirmity; [but I will remember] the years of the right hand of the Most High.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I will make mention of the deeds of the LORD; for I will remember thy wonders of old.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
I will meditate also upon all thy work, and muse on thy doings.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Thy way, O God, is in the sanctuary: who is a great god like unto God?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Thou art the God that doest wonders: thou hast made known thy strength among the peoples.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Thou hast with thine arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
The waters saw thee, O God; the waters saw thee, they were afraid: the depths also trembled.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
The clouds poured out water; the skies sent out a sound: thine arrows also went abroad.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
The voice of thy thunder was in the whirlwind; the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Thy way was in the sea, and thy paths in the great waters, and thy footsteps were not known.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Thou leddest thy people like a flock, by the hand of Moses and Aaron.
