Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
For the leader. On Jeduthun. Of Asaph, a psalm. Loudly will I lift my cry to God, loudly to God, so he hears to me.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
In the day of my trouble I seek the Lord; in the night I lift my hands in prayer, refusing all comfort.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
When I think of God, I moan; when I muse, my spirit is faint. (Selah)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
When you hold my eyes awake, and I am restless and speechless,
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
I think of the days of old, call to mind distant years.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
I commune with my heart in the night, I muse with inquiring spirit.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
‘Will the Lord cast us off forever, will he be gracious no more?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Has his love vanished forever? Is his faithfulness utterly gone?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Has God forgotten to be gracious, or in anger withheld his compassion?’ (Selah)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
Then I said, ‘This it is that grieves me, that the hand of the Most High has changed.’
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I will think of the deeds of the Lord, and remember your wonders of old.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
I will muse on all you have wrought, and meditate on your deeds.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Then your way, O God, was majestic: what God was great as our God?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
You were a God who did marvels, you did show your power to the world
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
by your arm you rescued your people, the children of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
The waters saw you, O God. The waters saw you and shivered; to their depths they trembled.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
Clouds poured torrents of water, thunder rolled in the sky, your arrows sped to and fro.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
Loud was the roll of your thunder, lightnings lit up the world. Earth quaked and trembled.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
In your way, Lord, through the sea, in your path through the mighty waters, your footsteps were all unseen.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
You did guide your folk like a flock by the hand of Moses and Aaron.
