Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
“To the chief musician on Jeduthun, by Assaph a psalm.” [I lift up] my voice unto God, and I cry; [I lilt up] my voice unto God: do then give ear unto me.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
On the day of my distress I sought the Lord; in the night my hand was stretched out, and did not cease: my soul refused to be comforted.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
I think of God, and moan: I reflect, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Thou holdest my eyes awake: I am troubled and I cannot speak.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
I think over the days of old, the years of ancient times.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
I call to remembrance my song in the night; with my own heart I reflect: and my spirit maketh diligent search.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Will the Lord cast me off for ever? and will he never more give his favor again?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Is his kindness spent for ever? is his promise come to an end for all generations?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Hath God forgotten to be gracious? or hath he shut up in anger his mercies? (Selah)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
And I said, This shall be my entreaty, [for] the years of the right hand of the Most High.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I will remember the deeds of the Lord; for I will remember out of ancient times thy wonders.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
I will meditate also of all thy work, and on thy deeds will I reflect.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
O God, in holiness is thy way: where is there a god so great as God?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Thou art the God that dost wonders: thou hast made known among the people thy strength.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Thou hast redeemed with [a mighty] arm thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they shook: also the depths trembled.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
The clouds poured out water; the skies sent forth thunder: also thy arrows sped along.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
The voice of thy thunder was in the whirlwind; lightnings gave light to the world; the earth trembled and quaked,
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Through the sea led thy way, and thy path was through mighty waters, and thy footsteps could not be known.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Thou didst lead like a flock thy people by means of Moses and Aaron.
