Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
I cried unto Elohim with my voice, even unto Elohim with my voice; and he gave ear unto me.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
In the day of my trouble I sought YHWH: my sore ran in the night, and ceased not: my soul refused to be comforted.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
I remembered Elohim, and was troubled: I complained, and my spirit was overwhelmed. (Selah)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Thou holdest mine eyes waking: I am so troubled that I cannot speak.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
I have considered the days of old, the years of ancient times.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
I call to remembrance my song in the night: I commune with mine own heart: and my spirit made diligent search.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Will YHWH cast off for ever? and will he be favourable no more?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Is his mercy clean gone for ever? doth his promise fail for evermore?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Hath El forgotten to be gracious? hath he in anger shut up his tender mercies? (Selah)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
And I said, This is my infirmity: but I will remember the years of the right hand of the most High.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I will remember the works of YAH: surely I will remember thy wonders of old.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
I will meditate also of all thy work, and talk of thy doings.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Thy way, O Elohim, is in the sanctuary: who is so great an El as our Elohim?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Thou art the El that doest wonders: thou hast declared thy strength among the people.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Thou hast with thine arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
The waters saw thee, O Elohim, the waters saw thee; they were afraid: the depths also were troubled.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
The clouds poured out water: the skies sent out a sound: thine arrows also went abroad.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
The voice of thy thunder was in the heaven: the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Thy way is in the sea, and thy path in the great waters, and thy footsteps are not known.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Thou leddest thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
