Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
For the excellent musician Ieduthun. A Psalme committed to Asaph. My voyce came to God, when I cryed: my voyce came to God, and he heard me.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
In the day of my trouble I sought ye Lord: my sore ranne and ceased not in the night: my soule refused comfort.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
I did thinke vpon God, and was troubled: I praied, and my spirit was full of anguish. (Selah)
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
Thou keepest mine eyes waking: I was astonied and could not speake.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
Then I considered the daies of olde, and the yeeres of ancient time.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
I called to remembrance my song in the night: I communed with mine owne heart, and my spirit searched diligently.
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
Will the Lord absent him selfe for euer? and will he shewe no more fauour?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Is his mercie cleane gone for euer? doeth his promise faile for euermore?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Hath God forgotten to be mercifull? hath he shut vp his teder mercies in displeasure? (Selah)
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
And I sayde, This is my death: yet I remembred the yeeres of the right hand of the most High.
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I remembred the workes of the Lord: certainely I remembred thy wonders of olde.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
I did also meditate all thy woorkes, and did deuise of thine actes, saying,
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Thy way, O God, is in the Sanctuarie: who is so great a God as our God!
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
Thou art ye God that doest wonders: thou hast declared thy power among the people.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
Thou hast redeemed thy people with thine arme, euen the sonnes of Iaakob and Ioseph. (Selah)
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
The waters sawe thee, O God: the waters sawe thee, and were afraide: yea, the depths trembled.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
The cloudes powred out water: the heauens gaue a sounde: yea, thine arrowes went abroade.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
The voyce of thy thunder was rounde about: the lightnings lightened the worlde: the earth trembled and shooke.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Thy way is in the Sea, and thy paths in the great waters, and thy footesteps are not knowen.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
Thou diddest leade thy people like sheepe by the hand of Moses and Aaron.
