Zsoltárok 77
1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
For the choirmaster. According to Jeduthun. A Psalm of Asaph. I cried out to God; I cried aloud to God to hear me.
2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
In the day of trouble I sought the Lord; through the night my outstretched hands did not grow weary; my soul refused to be comforted.
3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
I remembered You, O God, and I groaned; I mused and my spirit grew faint.
4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
You have kept my eyes from closing; I am too troubled to speak.
5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
I considered the days of old, the years long in the past.
6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
At night I remembered my song; in my heart I mused, and my spirit pondered:
7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
“Will the Lord spurn us forever and never show His favor again?
8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
Is His loving devotion gone forever? Has His promise failed for all time?
9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
Has God forgotten to be gracious? Has His anger shut off His compassion?”
10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
So I said, “I am grieved that the right hand of the Most High has changed.”
11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
I will remember the works of the LORD; yes, I will remember Your wonders of old.
12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
I will reflect on all You have done and ponder Your mighty deeds.
13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
Your way, O God, is holy. What god is so great as our God?
14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
You are the God who works wonders; You display Your strength among the peoples.
15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
With power You redeemed Your people, the sons of Jacob and Joseph.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
The waters saw You, O God; the waters saw You and swirled; even the depths were shaken.
17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
The clouds poured down water; the skies resounded with thunder; Your arrows flashed back and forth.
18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
Your thunder resounded in the whirlwind; the lightning lit up the world; the earth trembled and quaked.
19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
Your path led through the sea, Your way through the mighty waters, but Your footprints were not to be found.
20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
You led Your people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
