Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Til Sangmesteren; for Jeduthun; en Psalme af Asaf.

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

Min Røst er til Gud, og jeg vil raabe; min Røst er til Gud, og han vende sine Øren til mig!

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Jeg søgte Herren paa min Nøds Dag; min Haand var om Natten udrakt og lod ikke af; min Sjæl vægrede sig ved at lade sig trøste.

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

Jeg vil komme Gud i Hu og jamre lydt; jeg vil tale, og min Aand maa forsmægte. (Sela)

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Du holdt mine Øjne vaagne, jeg er bleven bekymret og taler ikke.

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

Jeg tænkte paa de fordums Dage, paa de længst henrundne Aar.

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

Jeg vil komme min Strengeleg i Hu om Natten; jeg vil tale i mit Hjerte, og min Aand skal granske.

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

Vil da Herren forkaste i al Evighed og ikke vedblive at være naadig mere?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

Er hans Miskundhed ude evindelig? har hans Tilsagn faaet Ende fra Slægt til Slægt?

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

Har Gud glemt at være naadig? eller har han i Vrede tillukket sin Barmhjertighed? (Sela)

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Da sagde jeg: Dette er min Lidelse; at forandre det staar i den Højestes højre Haand.

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

Jeg vil komme Herrens Gerninger i Hu; jeg vil komme dine underfulde Ting fra fordums Tid i Hu.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

Og jeg vil grunde paa al din Gerning; og jeg vil tale om dine Idrætter.

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

O Gud! din Vej er i Hellighed; hvo er en Gud stor som Gud?

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

Du er den Gud, som gør underfulde Ting, du har kundgjort din Styrke iblandt Folkene.

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Du genløste dit Folk ved din Arm, Jakobs og Josefs Børn. (Sela)

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Vandene saa dig, Gud! Vandene saa dig, de bleve bange, ja, Afgrundene bævede.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

De tykke Skyer udøste Vand, de øverste Skyer udgave Drøn, ja, dine Pile fore frem.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

Din Tordens Drøn rullede, Lynet oplyste Jorderige; Jorden bævede og skælvede.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Din Vej var i Havet og dine Stier i de store Vande, og dine Fodspor bleve ikke kendte. Du førte dit Folk som Hjorden ved Mose og Arons Haand.