Zsoltárok 77

1 a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

Zborovođi. Po Jedutunu. Asafov. Psalam. Glasom svojim Bogu vapijem, glas mi se Bogu diže i on me čuje.

2 Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

U dan nevolje tražim Gospodina, noću mi se ruka neumorno pruža k njemu, ne može se utješit' duša moja.

3 Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

Spominjem se Boga i uzdišem; kad razmišljam, daha mi nestane.

4 Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

Vjeđe moje držiš, potresen sam, ne mogu govoriti.

5 Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

Mislim na drevne dane i sjećam se davnih godina;

6 Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

razmišljam noću u srcu, mislim, i duh moj ispituje:

7 Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

“Hoće li Gospodin odbaciti zauvijek i hoće li ikad još biti milostiv?

8 Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

Je li njegova dobrota minula zauvijek, njegovo obećanje propalo za sva pokoljenja?

9 Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

Zar Bog je zaboravio da se smiluje, ili je gnjevan zatvorio smilovanje svoje?”

10 Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

I govorim: “Ovo je bol moja: promijenila se desnica Višnjega.”

11 Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

Spominjem se djela Jahvinih, sjećam se tvojih pradavnih čudesa.

12 elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

Promatram sva djela tvoja, razmatram ono što si učinio.

13 Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

Svet je tvoj put, o Bože: koji je bog tako velik kao Bog naš?

14 Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

Ti si Bog koji čudesa stvaraš, na pucima si pokazao silu svoju.

15 Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

Mišicom si izbavio narod svoj, sinove Jakovljeve i Josipove.

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

Vode te ugledaše, Bože, ugledaše te vode i ustuknuše, bezdani se uzburkaše.

17 Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

Oblaci prosuše vode, oblaci zatutnjiše gromom i tvoje strijele poletješe.

18 hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

Grmljavina tvoja u vihoru zaori, munje rasvijetliše krug zemaljski, zemlja se zatrese i zadrhta.

19 Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

Kroz more put se otvori tebi i tvoja staza kroz vode goleme, a tragova tvojih nitko ne vidje.

20 Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.

Ti si svoj narod vodio kao stado rukama Mojsija i Arona.