Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

Neghmichilerning béshigha «Halak qilmighaysen» dégen ahangda oqulsun dep tapshurulghan, Asafning küy-naxshisi: — Sanga teshekkür éytimiz, i Xuda, teshekkür éytimiz! Chünki naming bizge yéqindur; Buni, qilghan karametliring ispatlap jakarlaydu.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

[Menki Perwerdigar]: — «Men békitken waqitni ixtiyarimgha alghinimda, Adalet bilen soraq qilimen;

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Yer hem yerning üstide turuwatqanlar tewrinip tursimu, Uning tüwrüklirini turghuzghuchi Özümdurmen» — dédi. (Sélah)

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

Maxtan’ghanlargha: — «Maxtanmanglar», Hem rezillerge «Münggüzüngni kötürme» — dédim;

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

«Münggüzüngni yuqiri kötürme; Boynungni qattiq qilip ghadiyip sözlime!»

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Chünki kötürülüsh sherqtin yaki gherbtin emes, Yaki jenubtinmu kelmeydu;

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Chünki Xuda sotchidur; U birsini kötüridu, birsini chüshüridu.

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

Chünki Perwerdigarning qolida bir qedeh turidu; Uningdiki sharab köpüklishiwatidu; U ebjesh sharab bilen toldi; Xuda uningdin tökidu; Derweqe yer yüzidiki barliq reziller uning dughini qoymay ichiwétidu;

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Men bolsam, menggüge guwahliq bérimen: — Yaqupning Xudasigha küylerni éytimen.

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

«Men rezillerning münggüzlirining hemmisini késip tashlaymen; Biraq heqqaniylarning münggüzliri kötürülidu!».