Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

Kami ay nagpapasalamat sa iyo, Oh Dios: kami ay nagpapasalamat, sapagka't ang iyong pangalan ay malapit: isinasaysay ng mga tao ang iyong mga kagilagilalas na gawa.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

Pagka aking nakamtan ang takdang kapanahunan, hahatol ako ng matuwid.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Ang lupa at lahat na tagarito ay natutunaw: aking itinayo ang mga haligi niyaon. (Selah)

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

Aking sinabi sa hambog, Huwag kang gumawang may kahambugan: at sa masama, Huwag kang magtaas ng sungay:

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

Huwag mong itaas ang iyong sungay ng mataas; huwag kang magsalitang may matigas na ulo.

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Sapagka't hindi man mula sa silanganan, o mula man sa kalunuran, o mula man sa timugan, ang pagkataas.

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Kundi ang Dios ay siyang hukom: kaniyang ibinababa ang isa, at itinataas ang isa.

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

Sapagka't sa kamay ng Panginoon ay may isang saro, at ang alak ay bumubula; puno ng pagkakahalohalo, at kaniyang inililiguwak din: tunay na ibubuhos ng lahat na masama sa lupa ang latak, at iinumin.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Nguni't aking ipahahayag magpakailan man, ako'y aawit ng mga kapurihan sa Dios ni Jacob.

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

Lahat ng mga sungay naman ng masama ay aking ihihiwalay; nguni't ang mga sungay ng matuwid ay matataas.