Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

Ki te tino kaiwhakatangi. Aratakiti. He himene, he waiata na Ahapa. Ka whakawhetai tonu matou ki a koe, e te Atua; ka whakawhetai tonu matou, kei te tata mai hoki tou ingoa: e korerotia ana e te tangata au mahi whakamiharo.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

Ka kitea e ahau te wa e rite ana, ka tika taku whakawa.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Kuteretere noa iho te whenua me ona tangata katoa; naku i whakatu ona pou. (Hera)

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

I mea ahau ki te hunga whakakake, Kati ra te whakakake; ki te hunga hara ano, Kaua e whakaarahia te haona.

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

Kaua to koutou haona e whakaarahia ki runga: kati te whakamaro i te kaki ina korero.

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

No te mea kahore he aranga i te rawhiti, kahore i te hauauru, kahore hoki i te tonga.

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Ko te Atua ia te kaiwhakawa; ko tenei e whakaititia iho ana e ia, ko tera e whakaarahia ake ana.

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

Kei te ringa hoki o Ihowa he kapu, pahuka tonu te waina; ki tonu, whakananu rawa, hei ringihanga mana: ko nga nganga ia, ma te hunga kino katoa o te whenua e tatau, e inu.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Ko ahau ia, ka kauwhau tonu: ka himene ki te Atua o Hakopa.

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

A ka kotia e ahau nga haona katoa o te hunga kino: ka whakaarahia ake ia nga haona o te tangata tika.