Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

Asafa dziesma, dziedātāju vadonim, dziedama, pēc: „nesamaitā!“Mēs Tev pateicamies, Dievs, mēs pateicamies, ka Tavs vārds ir it tuvu; Tavi brīnumi top slavēti.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

„Kad Es īsto laiku pratīšu, tad Es it taisni tiesāšu.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Zeme un visi viņas iedzīvotāji trīc, bet Es viņas pīlārus esmu stiprinājis.“(Sela.)

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

Es sacīju uz tiem lielīgiem: nelielāties; un uz tiem bezdievīgiem: nelepojaties ar varu;

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

Nelielāties ar varu, un nerunājiet tik pārgalvīgi.

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Ka (nekāds palīgs nenāks) nedz no rīta puses, nedz no vakara puses, nedz no tuksneša kalniem.

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Bet Dievs ir soģis, kas citu pazemo un citu paaugstina.

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

Jo Tam Kungam biķeris ir rokā, kur stiprs vīns papilnam iejaukts, un Viņš dod no tā dzert; bet visiem bezdievīgiem virs zemes būs dzert un izsūkt tās mieles.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Bet es to pasludināšu mūžīgi, es dziedāšu Jēkaba Dievam,

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

Un salauzīšu visiem bezdievīgiem galvas, ka taisniem galvas top paaugstinātas.