Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

In finem, ne corrumpas. Psalmus cantici Asaph. [Confitebimur tibi, Deus, confitebimur, et invocabimus nomen tuum; narrabimus mirabilia tua.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

Cum accepero tempus, ego justitias judicabo.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Liquefacta est terra et omnes qui habitant in ea: ego confirmavi columnas ejus.

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

Dixi iniquis: Nolite inique agere: et delinquentibus: Nolite exaltare cornu:

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

nolite extollere in altum cornu vestrum; nolite loqui adversus Deum iniquitatem.

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Quia neque ab oriente, neque ab occidente, neque a desertis montibus:

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

quoniam Deus judex est. Hunc humiliat, et hunc exaltat:

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

quia calix in manu Domini vini meri, plenus misto. Et inclinavit ex hoc in hoc; verumtamen fæx ejus non est exinanita: bibent omnes peccatores terræ.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Ego autem annuntiabo in sæculum; cantabo Deo Jacob:

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

et omnia cornua peccatorum confringam, et exaltabuntur cornua justi.]