Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

[Psalm lal Asaph] Kut sot kulo nu sum, O God, kut sot kulo nu sum! Kut fahkak lupan ku lulap lom Ac srumun orekma sakirik lom.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

God El fahk, “Nga oakiya tari pacl in nununku, Ac nga ac fah nununku ke suwoswos.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Ma moul nukewa finne rarrar, Ac faclu kusrusryak, Nga ac fah oru tuh pwelung lun faclu in okak na.

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

Nga fahk nu sin mwet filang elos in tia sifacna yukunulos,

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

Ac nu sin mwet koluk elos in tia tungak.”

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Nununku ac fah tia tuku kutulap me, ku roto me, Ac tia tuku epang me, ku eir me;

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Tuh God pa ac sang nununku. El ac fah kalyei kutu selos, ac aksukosokye kutu.

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

Oasr sie cup inpoun LEUM GOD, Su nwanala ke wain kulana lun kasrkusrak lal. El okoala, ac mwet koluk nukewa elos nim; Elos numla nwe ke na lisr.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Tusruk nga ac fah tiana tui in sramsramkin God lal Jacob, Ac yuk on in kaksak nu sel.

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

El ac fah kunausla ku lun mwet koluk, A ku lun mwet suwoswos fah yokyokelik.