Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.