Zsoltárok 75

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

Til Sangmesteren; „fordærv ikke‟; en Psalme af Asaf, en Sang.

2 Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

Vi takke dig, Gud! vi takke, og nær er dit Navn; man fortæller dine underfulde Gerninger.

3 Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

Thi „jeg vil gribe den bestemte Tid, jeg vil dømme med Retfærdighed,

4 Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

Hensmeltede end Jorden og alle dens Beboere, jeg har dog sat dens Piller fast‟. (Sela)

5 ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

Jeg sagde til Daarerne: Værer ikke Daarer! og til de ugudelige: Opløfter ikke Horn!

6 Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

Opløfter ikke eders Horn imod det høje, taler ej med knejsende Nakke!

7 hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

Thi Ophøjelse kommer ikke af Øster eller af Vester, ej heller af Ørken;

8 Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

men Gud er den, som dømmer; han nedtrykker den ene og ophøjer den anden.

9 De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

Thi der er et Bæger i Herrens Haand med skummende Vin; det er fuldt af blandet Vin, og han skænker ud deraf; men Bærmen deraf maa de indsuge og drikke, alle de ugudelige paa Jorden.

10 És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.

Og jeg vil forkynde det evindelig; jeg vil lovsynge Jakobs Gud. Og jeg vil afhugge alle de ugudeliges Horn; men den retfærdiges Horn skal ophøjes.