Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
Oh Bog, zakaj nas zavračaš za vedno? Zakaj se tvoja jeza kadi proti ovcam tvoje paše?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Spomni se svoje skupnosti, ki si jo odkupil od davnine, palico svoje dediščine, ki si jo odkupil, to goro Sion, kjer prebivaš.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Dvigni svoja stopala k neprestanim opustošenjem, celó vsemu kar je sovražnik zlobnega storil v svetišču.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Tvoji sovražniki rjovijo v sredi tvojih skupnosti, svoje zastave so postavili za znamenja.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
Človek je bil slaven, če je nad debela drevesa dvigoval sekire.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
Toda sedaj so s sekirami in kladivi takoj zlomili rezljano delo le-tega.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
Ogenj so vrgli v tvoje svetišče, s podrtjem do tal so omadeževali bivališče tvojega imena.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
V svojih srcih so rekli: »Skupaj jih uničimo.« V deželi so požgali vse Božje sinagoge.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Ne vidimo svojih znamenj. Nobenega preroka ni več niti tukaj med nami ni nobenega, ki ve doklej.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
Oh Bog, doklej bo nasprotnik grajal? Mar bo sovražnik na veke preklinjal tvoje ime?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Zakaj umikaš svojo roko, celó svojo desnico? Iztrgaj jo iz svojega naročja.
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Kajti Bog je moj Kralj od davnine, ki dela rešitev duš v sredi zemlje.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
S svojo močjo si razdelil morje. Razbijaš glave zmajem v vodah.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Razbijaš glave leviatána na koščke in ga daješ, da postane hrana ljudstvu, ki prebiva v divjini.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Združil si studenec in morje, osušuješ mogočne reke.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Dan je tvoj, tudi noč je tvoja, pripravil si svetlobo in sonce.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Določil si vse meje zemlje. Naredil si poletje in zimo.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Spomni se, da je sovražnik grajal, oh Gospod in da je nespametno ljudstvo izrekalo bogokletje proti tvojemu imenu.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Oh ne izročaj duše svoje grlice množici zlobnih. Ne pozabi skupnosti svojih ubogih na veke.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Ozri se k zavezi, kajti temni kraji zemlje so polni prebivališč krutosti.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Oh naj se zatirani ne vrne osramočen. Naj ubog in pomoči potreben hvalita tvoje ime.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Vstani, oh Bog, zagovarjaj svojo lastno pravdo. Spomni se, kako te nespameten človek dnevno graja.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Ne pozabi glasu svojih sovražnikov. Hrup teh, ki vstajajo zoper tebe, se nenehno povečuje.
