Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
Zašto se, Bože, srdiš na nas dugo; dimi se gnjev tvoj na ovce paše tvoje?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Opomeni se sabora svojega, koji si stekao od starine, iskupio sebi u našljednu državu, gore Siona, na kojoj si se naselio.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Podigni stope svoje na stare razvaline: sve je razrušio neprijatelj u svetinji.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Rièu neprijatelji tvoji na mjestu sabora tvojih, svoje obièaje postavljaju mjesto naših obièaja.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
Vidiš, oni su kao onaj koji podiže sjekiru na spletene grane u drveta.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
Sve u njemu što je rezano razbiše sjekirama i bradvama.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
Ognjem sažegoše svetinju tvoju; na zemlju obalivši oskvrniše stan imena tvojega.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
Rekoše u srcu svojem: potrimo ih sasvijem. Popališe sva mjesta sabora Božijih na zemlji.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Obièaja svojih ne vidimo, nema više proroka, i nema u nas ko bi znao dokle æe to trajati.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
Dokle æe se, Bože, rugati nasilnik? hoæe li dovijeka protivnik prkositi imenu tvojemu?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Zašto ustavljaš ruku svoju i desnicu svoju? Pruži iz njedara svojih, i istrijebi ih.
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Bože, care moj, koji od starine tvoriš spasenje posred zemlje!
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Ti si silom svojom raskinuo more, i satro glave vodenim nakazama.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Ti si razmrskao glavu krokodilu, dao ga onima koji žive u pustinji da ga jedu.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Ti si otvorio izvore i potoke, ti si isušio rijeke koje ne presišu.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Tvoj je dan i tvoja je noæ, ti si postavio zvijezde i sunce.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Ti si utvrdio sve krajeve zemaljske, ljeto i zimu ti si uredio.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Opomeni se toga, neprijatelj se ruga Gospodu, i narod bezumni ne mari za ime tvoje.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Ne daj zvijerima duše grlice svoje, nemoj zaboraviti stada stradalaca svojih zasvagda.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Pogledaj na zavjet; jer su sve peæine zemaljske pune stanova bezakonja.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Nevoljnik nek se ne vrati sramotan, ništi i ubogi neka hvale ime tvoje.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Ustani, Bože, brani stvar svoju, opomeni se kako ti se bezumnik ruga svaki dan!
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Ne zaboravi obijesti neprijatelja svojih, vike, koju jednako dižu protivnici tvoji!
