Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
MAIN Kot, da me kom kotin kaje kin kit ala, o da me re onioniki japwilim omui jip akan?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Kom kotin kupura japwilim omui momodijou, me kom kotin pwaindar maj o, o me komui dorelar, pwen wiala japwilim omui, kotin kupura dol Jion, waja me kom kotikot ia.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Kom koti don waja me lijelipin anjau warai; imwintiti me kawelar meakaroj nan im jaraui.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Me palian komui, kin weriwer nan tanpaj omui o pwilikidi arail dikedik en ani mal akan lole.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
Irail pwaradar dueta ir, me wia palapal nan wei.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
Re kin kawela did kajelel akan ki jile laud o tikitik.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
Irail karonala tanpaj omui; irail kajaminela o tiakedi waja me mar omui kotikot ia.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
Irail kin inda nan monion arail: Na, kitail pan kawela! Irail karonalar wajan kaudok karoj nan jap o.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Jolar manaman akai janjal on kitail, o jolar jaukop amen mia, o jota amen re atail me pan aja imwilan mepukat.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
O Main Kot, arai da me morjued o pan lalaue, o imwintiti o pan mamaleki mar omui?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Da me komui kotiki wei jan lim omui? Kotikida pali maun omui o kaimwijokala.
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Pwe Kot ai Nanmarki jan maj o. I me jauaj pan meakaroj, me kin wiaui nin jappa.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Kom kotin kamueit pajaner madau ki omui manaman, o kom kotin kawelar monan drake nan pil.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Kom kotin kawelar monan walroj, ap kotiki on aramaj nan jap tan, pwen kanala.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Komui kotin kapwaredar parer o pilap akan, o pilap kalaimun akan me kom kotin kanalanaladi.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Ran o pon me japwilim omui; komui kotin wiadar jaunipon o katipin.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Komui wiadar irair en jap akan; komui me kin wia anjaun karakar o kapou.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Kom kotin kupura mepukat: Imwintiti o lalaue komui Main, o aramaj pweipwei kan mamaleki mar omui.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Kom der kotiki on man laualo nen en japwilim omui muroi, o kom der likidmaliela pwin en japwilim omui luet akan.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Kom kotin tamanda inau o, pwe jap olar waja karoj o im akan pual pajaner.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Re der kotin mueid on me luet o, en namenok purela, me jamama o luet akan en kapina mar omui.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Main Kot, kom kotida o kotin kaimwijokala japwilim omui dodok; kom kotin tamanda kankaurur, me kin wiaui on kmui jan ren me pweipwei kan.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Kom kotin der maliela weriwer en japwlim omui imwintiti, moronoron en me palian komui kan, me kin lalaudalar karoj.
