Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
Ein Lehrgedicht, von Asaph. - Warum, ach Gott, verwirfst Du immerfort und lodert über Deiner Herde Deines Zornes Rauch?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Bedenke: Die Gemeinde, die Du einst gegründet, die Du Dir ausgelöst zum Stamme ewigen Besitzes, der Sionsberg, auf dem Du Wohnung nahmst,
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
den Deine Schritte ausgezeichnet, sind zusammen eine Trümmerstatt! Gar alles hat der Feind im Heiligtum geschändet.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
In Deiner Sammlungsstätte wüten Deine Feinde; sie stellen ihre Flaggen dort als Zeichen auf.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
So ist's, wie wenn man hohen Schwunges auf Waldgehölz die Äxte hebt.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
Und nun sein Schnitzwerk allzumal zerschlagen sie mit Beil und Hammer.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
Sie werfen Feuer in Dein Heiligtum, entweihen in den Staub die Wohnung Deines Namens.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
In ihrem Herzen sprechen sie: "Wir wollen alle sie zu Heiden machen." Im Land verbrennen sie die Gotteshäuser all.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Wir sehen unsere Zeichen nimmer; und Propheten gibt es keine mehr, und niemand weiß bei uns: Wie lange?
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
Wie lange darf der Feind noch höhnen, der Gegner Deinen Namen immerfort verlästern, Gott?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Warum entziehst Du Deine rechte Hand dem Kampfe? Vollbringe doch, was Dir obliegt!
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Von altersher ist Gott mein König, der auf der Erde hilfereiche Werke tut. -
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
In Deiner Macht zerteilst Du ja das Meer, zerbrichst die Drachenköpfe,
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
zerschlägst des Leviatans Häupter und gibst ihn hin der Wüstentiere Schar zum Fraße.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Du lässest Bach und Quelle sprudeln und starke Ströme Du versiegen.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Dein ist der Tag; Dein ist die Nacht. Genau bemißt Du Mond und Sonne.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Du stellst der Erde Grenzen alle fest; Du schaffst den Sommer und den Winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Gedenke dessen, daß der Feind, Herr, höhnt, daß Deinen Namen lästert ein törichtes Volk!
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Nicht gib dem Habicht Deiner Taube Leben preis! Vergiß nicht gänzlich Deiner Dulder Menge!
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Blick auf den Bund! Das Land ist voller Lug und Trug, die Wohnungen sind voll Gewalttat.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Nicht ziehe der Bedrängte voller Scham dahin, der Arme nicht, der Elende, der Deinen Namen preist!
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Auf, Gott! Führ Deine Sache! Der Schmach gedenke, die von Toren allezeit Dir widerfährt!
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Vergiß den Aufruhr Deiner Feinde nicht, das Toben Deiner Gegner nicht, das immer lauter wird.
