< Zsoltárok 74 >

1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
Cantique d’Asaph. Pourquoi, ô Dieu! Rejettes-tu pour toujours? Pourquoi t’irrites-tu contre le troupeau de ton pâturage?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Souviens-toi de ton peuple que tu as acquis autrefois, Que tu as racheté comme la tribu de ton héritage! Souviens-toi de la montagne de Sion, où tu faisais ta résidence;
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Porte tes pas vers ces lieux constamment dévastés! L’ennemi a tout ravagé dans le sanctuaire.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Tes adversaires ont rugi au milieu de ton temple; Ils ont établi pour signes leurs signes.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
On les a vus, pareils à celui qui lève La cognée dans une épaisse forêt;
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
Et bientôt ils ont brisé toutes les sculptures, A coups de haches et de marteaux.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
Ils ont mis le feu à ton sanctuaire; Ils ont abattu, profané la demeure de ton nom.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
Ils disaient en leur cœur: Traitons-les tous avec violence! Ils ont brûlé dans le pays tous les lieux saints.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Nous ne voyons plus nos signes; Il n’y a plus de prophète, Et personne parmi nous qui sache jusqu’à quand…
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
Jusqu’à quand, ô Dieu! L’oppresseur outragera-t-il, L’ennemi méprisera-t-il sans cesse ton nom?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Pourquoi retires-tu ta main et ta droite? Sors-la de ton sein! Détruis!
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Dieu est mon roi dès les temps anciens, Lui qui opère des délivrances au milieu de la terre.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Tu as fendu la mer par ta puissance, Tu as brisé les têtes des monstres sur les eaux;
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Tu as écrasé la tête du crocodile, Tu l’as donné pour nourriture au peuple du désert.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Tu as fait jaillir des sources et des torrents. Tu as mis à sec des fleuves qui ne tarissent point.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
A toi est le jour, à toi est la nuit; Tu as créé la lumière et le soleil.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Tu as fixé toutes les limites de la terre, Tu as établi l’été et l’hiver.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Souviens-toi que l’ennemi outrage l’Éternel, Et qu’un peuple insensé méprise ton nom!
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Ne livre pas aux bêtes l’âme de ta tourterelle, N’oublie pas à toujours la vie de tes malheureux!
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Aie égard à l’alliance! Car les lieux sombres du pays sont pleins de repaires de brigands.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Que l’opprimé ne retourne pas confus! Que le malheureux et le pauvre célèbrent ton nom!
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Lève-toi, ô Dieu! Défends ta cause! Souviens-toi des outrages que te fait chaque jour l’insensé!
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
N’oublie pas les clameurs de tes adversaires, Le tumulte sans cesse croissant de ceux qui s’élèvent contre toi!

< Zsoltárok 74 >