Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
Aasafin mietevirsi. Miksi sinä, Jumala, hylkäsit meidät ainiaaksi, miksi suitsuaa sinun vihasi laitumesi lampaita vastaan?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Muista seurakuntaasi, jonka muinoin omaksesi otit, jonka lunastit perintösuvuksesi. Muista Siionin vuorta, jolla sinä asut.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Ohjaa askeleesi ikuisille raunioille. Vihollinen on raiskannut kaiken pyhäkössä.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Sinun vihollisesi huusivat kokoushuoneessasi, he pystyttivät omat merkkinsä merkeiksi sinne.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
Näytti, kuin olisi tiheässä metsässä kirveitä heilutettu korkealle.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
Niin he löivät kaikki sen veistokset kirveillä ja nuijilla rikki.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
He pistivät sinun pyhäkkösi tuleen, he häväisivät, panivat maan tasalle sinun nimesi asumuksen.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
He sanoivat sydämessään: "Me hävitämme heidät kaikki tyynni". He polttivat kaikki jumalanpalvelushuoneet maasta.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Merkkejämme me emme näe, ei ole enää profeettaa, eikä ole joukossamme ketään, joka tietäisi, kuinka kauan-.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
Kuinka kauan, Jumala, vihollinen saa herjata, vihamies pilkata sinun nimeäsi lakkaamatta?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Miksi pidätät kättäsi, oikeata kättäsi? Vedä se povestasi ja hävitä heidät.
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Jumala on minun kuninkaani ammoisista ajoista, hän toimittaa pelastuksen maan päällä.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Sinä voimallasi halkaisit meren, sinä musersit lohikäärmeitten päät vetten päällä.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Sinä ruhjoit rikki Leviatanin päät, sinä annoit hänet ruuaksi erämaan eläinten laumalle.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Sinä puhkaisit kuohumaan lähteen ja puron, sinä kuivasit väkevät virrat.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Sinun on päivä, sinun on yö, sinä valmistit valon ja auringon.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Sinä määräsit kaikki maan rajat, sinä asetit kesän ja talven.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Niin muista tämä: vihollinen herjaa Herraa, houkkiokansa pilkkaa sinun nimeäsi.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Älä anna pedolle alttiiksi metsäkyyhkysesi sielua, älä iäksi unhota kurjiesi elämää.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Katso liittoasi. Sillä maan pimennot ovat väkivallan pesiä täynnä.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Älä salli sorretun kääntyä häväistynä takaisin. Kurja ja köyhä saakoot ylistää sinun nimeäsi.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Nouse, Jumala, aja asiasi. Muista, miten houkat herjaavat sinua kaiken aikaa.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Älä unhota vihollistesi huutoa, älä vastustajaisi melua, joka kohoaa lakkaamatta.
