Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
“A Maskil of Assaph.” Why, O God, hast thou cast us off for ever? why will thy anger smoke against the flock of thy pasture?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Remember thy congregation, which thou didst acquire of old; which thou didst redeem as the tribe of thy inheritance: this mount Zion, whereon thou hast dwelt.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Lift up thy steps unto the perpetual heaps of ruins: the enemy hath ill-used every thing in the sanctuary.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Thy adversaries have roared in the midst of thy places of assembly: they have set up their signs for signs.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
[The enemy] is known as one that lifteth up high axes against the thickets of a forest.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
And now they hew in pieces the carved work thereof altogether with hatchets and hammers.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
They have set on fire thy sanctuary; to the ground have they profaned the dwelling-place of thy name.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
They have said in their heart, We will oppress them altogether: they have burnt up all the places of assembly of God in the land.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Our signs do we not see: there is no more any prophet: and there is no one among us that knoweth how long.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
How long, O God, shall the adversary utter defiance? shall the enemy blaspheme thy name for ever?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Why withdrawest thou thy hand, and thy right hand? [draw it] out of thy bosom—exterminate [them];
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Since [thou] God art my King from olden days, working salvation in the midst of the earth.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
It was thou that didst divide by thy strength the sea: thou brokest in pieces the heads of the crocodiles on the waters.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Thou didst crush the heads of leviathan, and gavest them as food to the people inhabiting the wilderness.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Thou didst cleave fountain and stream: thou didst dry up ever-flowing rivers.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Thine is the day and thine is the night: it is thou who hast prepared the luminary and the sun.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
It is thou who hast set up all the boundaries of the earth: summer and winter—thou thyself hast formed them.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Remember this, that the enemy hath defied the Lord, and that a worthless foolish people have blasphemed thy name.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Oh give not up unto the multitude of enemies the soul of thy turtle-dove: the congregation of thy afflicted do not thou forget for ever.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Look unto the covenant; for the dark places of the earth are full of habitations of violence.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Oh let not the oppressed return confounded: let the poor and needy praise thy name.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Arise, O God, plead thy own cause: remember thy defiance from the worthless fool all the day.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Forget not the voice of thy adversaries: the tumult of those that rise up against thee ascendeth continually.
