Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
[A Psalm] of instruction for Asaph. Therefore have you rejected [us], O God, for ever? [therefore] is your wrath kindled against the sheep of your pasture?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Remember your congregation which you have purchased from the beginning; you did ransom the rod of your inheritance; this mount Sion wherein you have lived.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Lift up your hands against their pride continually; [because of] all that the enemy has done wickedly in your holy places.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
And they that hate you have boasted in the midst of your feast; they have set up their standards for signs,
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
ignorantly as it were in the entrance above;
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
they cut down its doors at once with axes as in a wood of trees; they have broken it down with hatchet and stone cutter.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
They have burnt your sanctuary with fire to the ground; they have profaned the habitation of your name.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
They have said in their heart, [even] all their kindred together, Come, let us abolish the feasts of the Lord from the earth.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
We have not seen our signs; there is no longer a prophet; and [God] will not know us any more.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
How long, O God, shall the enemy reproach? shall the enemy provoke your name forever?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Therefore turn you away your hand, and your right hand from the midst of your bosom for ever?
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
But God is our King of old; he has wrought salvation in the midst of the earth.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
You did establish the sea, in your might, you did break to pieces the heads of the dragons in the water.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
You did break to pieces the heads of the dragon; you did give him [for] meat to the Ethiopian nations.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
You did cleave fountains and torrents; you dried up mighty rivers.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
The day is your, and the night is your; you have prepared the sun and the moon.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
You have made all the borders of the earth; you have made summer and spring.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Remember this your creation: an enemy has reproached the Lord, and a foolish people has provoked your name.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Deliver not to the wild beasts a soul that gives praise to you: forget not for ever the souls of your poor.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Look upon your covenant: for the dark [places] of the earth are filled with the habitations of iniquity.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
let not the afflicted and shamed one be rejected: the poor and needy shall praise your name.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Arise, O God, plead your cause: remember your reproaches that come from the foolish one all the day.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Forget not the voice of your suppliants: let the pride of them that hate you continually ascend before you.
