Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
O God, why hast thou cast us off for ever? why doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Remember thy congregation, which thou hast purchased of old; the rod of thine inheritance, which thou hast redeemed; this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Lift up thy feet unto the perpetual desolations; even all that the enemy hath done wickedly in the sanctuary.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Thine enemies roar in the midst of thy congregations; they set up their ensigns for signs.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
A man was famous according as he had lifted up axes upon the thick trees.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
But now they break down the carved work thereof at once with axes and hammers.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
They have cast fire into thy sanctuary, they have defiled by casting down the dwelling place of thy name to the ground.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
They said in their hearts, Let us destroy them together: they have burned up all the synagogues of God in the land.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
We see not our signs: there is no more any prophet: neither is there among us any that knoweth how long.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
O God, how long shall the adversary reproach? shall the enemy blaspheme thy name for ever?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Why withdrawest thou thy hand, even thy right hand? pluck it out of thy bosom.
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
For God is my King of old, working salvation in the midst of the earth.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Thou didst divide the sea by thy strength: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Thou brakest the heads of leviathan in pieces, and gavest him to be meat to the people inhabiting the wilderness.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Thou didst cleave the fountain and the flood: thou driedst up mighty rivers.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
The day is thine, the night also is thine: thou hast prepared the light and the sun.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Remember this, that the enemy hath reproached, O Yhwh, and that the foolish people have blasphemed thy name.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
O deliver not the soul of thy turtledove unto the multitude of the wicked: forget not the congregation of thy poor for ever.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Have respect unto the covenant: for the dark places of the earth are full of the habitations of cruelty.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
O let not the oppressed return ashamed: let the poor and needy praise thy name.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Arise, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee daily.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Forget not the voice of thine enemies: the tumult of those that rise up against thee increaseth continually.
