Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
A Psalme to give instruction, committed to Asaph. O God, why hast thou put vs away for euer? why is thy wrath kindled against the sheepe of thy pasture?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Thinke vpon thy Congregation, which thou hast possessed of olde, and on the rod of thine inheritance, which thou hast redeemed, and on this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Lift vp thy strokes, that thou mayest for euer destroy euery enemie that doeth euill to the Sanctuarie.
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Thine aduersaries roare in the middes of thy Congregation, and set vp their banners for signes.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
He that lifted the axes vpon the thicke trees, was renowmed, as one, that brought a thing to perfection:
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
But nowe they breake downe the carued worke thereof with axes and hammers.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
They haue cast thy Sanctuarie into the fire, and rased it to the grounde, and haue defiled the dwelling place of thy Name.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
They saide in their hearts, Let vs destroy them altogether: they haue burnt all the Synagogues of God in the land.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
We see not our signes: there is not one Prophet more, nor any with vs that knoweth howe long.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
O God, howe long shall the aduersarie reproche thee? shall the enemie blaspheme thy Name for euer?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Why withdrawest thou thine hand, euen thy right hand? drawe it out of thy bosome, and consume them.
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Euen God is my King of olde, working saluation in the middes of the earth.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Thou didest deuide the sea by thy power: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Thou brakest the head of Liuiathan in pieces, and gauest him to be meate for the people in wildernesse.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Thou brakest vp the fountaine and riuer: thou dryedst vp mightie riuers.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
The day is thine, and the night is thine: thou hast prepared the light and the sunne.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Remember this, that the enemie hath reproched the Lord, and the foolish people hath blasphemed thy Name.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Giue not the soule of thy turtle doue vnto the beast, and forget not the Congregation of thy poore for euer.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Consider thy couenant: for the darke places of the earth are full of the habitations of the cruell.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Oh let not the oppressed returne ashamed, but let the poore and needie prayse thy Name.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Arise, O God: mainteine thine owne cause: remember thy dayly reproche by the foolish man.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Forget not the voyce of thine enemies: for the tumult of them, that rise against thee, ascendeth continually.
