Zsoltárok 74
1 Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
Vyučující, Azafův. Proč, ó Bože, nás tak do konce zamítáš? Proč roznícena jest prchlivost tvá proti stádci pastvy tvé?
2 Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
Rozpomeň se na shromáždění své, jehož jsi od starodávna dobyl a vykoupil, na proutek dědictví svého, na Sion horu tuto, na níž přebýváš.
3 Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
Přispějž k hrozným pustinám. Jak všecko pohubil nepřítel v svatyni!
4 Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
Řvali nepřátelé tvoji u prostřed shromáždění tvých, a na znamení toho zanechali množství korouhví svých.
5 Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
Za hrdinu jmín byl ten, kterýž co nejvýše zdvihl sekeru, roubaje vazbu dříví jeho.
6 s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
A nyní již řezby jeho napořád sekerami a palicemi otloukají.
7 Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
Uvrhli oheň do svatyně tvé, na zem zřítivše, poškvrnili příbytku jména tvého.
8 Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
Řekli v srdci svém: Vyhubme je napořád. Takž vypálili všecky stánky Boha silného v zemi.
9 Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
Znamení svých nevidíme, jižť není proroka, aniž jest mezi námi, kdo by věděl, dokud to stane.
10 Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
I dokudž, ó Bože, útržky činiti bude odpůrce? A nepřítel ustavičně-liž rouhati se bude jménu tvému?
11 Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
Proč zdržuješ ruku svou, a pravice své z lůna svého nevzneseš?
12 Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
Však jsi ty, Bože, král můj od starodávna, působíš hojné spasení u prostřed země.
13 Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
Ty silou svou rozdělil jsi moře, a potřels hlavy draků u vodách.
14 te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
Ty jsi potřel hlavu Leviatanovi, dal jsi jej za pokrm lidu na poušti.
15 te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
Ty jsi otevřel vrchoviště a potoky, ty jsi osušil i řeky prudké.
16 Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
Tvůjť jest den, tvá jest také i noc, světlo i slunce ty jsi učinil.
17 te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
Ty jsi založil všecky končiny země, léto i zimy ty jsi sformoval.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
Rozpomeniž se na to, že útržky činil ten odpůrce Hospodinu, a lid bláznivý jak se jménu tvému rouhal.
19 Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
Nevydávejž té zběři duše hrdličky své, na stádce chudých svých nezapomínej se na věky.
20 Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
Ohlédni se na smlouvu; nebo plní jsou i nejtmavější koutové země peleší ukrutnosti.
21 Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
Nechažť bídní neodcházejí s hanbou, chudý a nuzný ať chválí jméno tvé.
22 Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
Povstaniž, ó Bože, a veď při svou, rozpomeň se na pohanění, kteréžť se děje od nesmyslných na každý den.
23 Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
Nezapomínej se na vykřikování svých nepřátel, a na hluk proti tobě povstávajících, kterýž se silí ustavičně.
