Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Verdadeiramente bom é Deus para com Israel, para com os limpos de coração.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Emquanto a mim, os meus pés quasi que se desviaram; pouco faltou para que escorregassem os meus passos.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Pois eu tinha inveja dos loucos, quando via a prosperidade dos impios.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Porque não ha apertos na sua morte, mas firme está a sua força.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
Não se acham em trabalhos como outra gente, nem são afflictos como outros homens.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Pelo que a soberba os cerca como um colar; vestem-se de violencia como de adorno.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Os olhos d'elles estão inchados de gordura: elles teem mais do que o coração podia desejar.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
São corrompidos e tratam maliciosamente de oppressão; fallam arrogantemente.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
Põem as suas boccas contra os céus, e as suas linguas andam pela terra.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Pelo que o seu povo volta aqui, e aguas de copo cheio se lhes espremem.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
E dizem: Como o sabe Deus? ou ha conhecimento no Altissimo?
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Eis que estes são impios, e prosperam no mundo; augmentam em riquezas.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Na verdade que em vão tenho purificado o meu coração; e lavei as minhas mãos na innocencia.
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
Pois todo o dia tenho sido afflicto, e castigado cada manhã.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Se eu dissesse: Fallarei assim; eis que offenderia a geração de teus filhos.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Quando pensava em entender isto foi para mim muito doloroso;
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Até que entrei no sanctuario de Deus: então entendi eu o fim d'elles.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Certamente tu os pozeste em logares escorregadios: tu os lanças em destruição.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
Como caem na desolação, quasi n'um momento! ficam totalmente consumidos de terrores.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Como um sonho, quando se acorda, assim, ó Senhor, quando acordares, desprezarás a apparencia d'elles.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Assim o meu coração se azedou, e sinto picadas nos meus rins.
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
Assim me embruteci, e nada sabia; fiquei como uma besta perante ti.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Todavia estou de continuo comtigo; tu me sustentaste pela minha mão direita.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Guiar-me-has com o teu conselho, e depois me receberás em gloria.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Quem tenho eu no céu senão a ti? e na terra não ha a quem eu deseje além de ti.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
A minha carne e o meu coração desfallecem; mas Deus é a fortaleza do meu coração, e a minha porção para sempre
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Pois eis que os que se alongam de ti, perecerão; tu tens destruido todos aquelles que se desviam de ti.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Mas para mim, bom é approximar-me de Deus; puz a minha confiança no Senhor Deus, para annunciar todas as tuas obras.
