Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Faarfannaa Asaaf. Dhugumaan Waaqni Israaʼeliif, warra garaan isaanii qulqulluu taʼeef gaarii dha.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Ani garuu miilli koo gufachuu gaʼee, faanni koos mucucaachuu gaʼee ture.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Ani yommuun badhaadhummaa hamootaa argetti, of tuultotatti hinaafeen tureetii.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Isaan hin dhiphatan; dhagni isaaniis fayyaa dha; cimaa dhas.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
Rakkinni nama biraatti dhufu isaanitti hin dhufu; isaan akka namoota kaanii dhukkubaan hin dhaʼaman.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Kanaafuu of tuulummaan faaya morma isaanii ti; fincilas akka wayyaatti uffatu.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Iji isaanii coomee alatti dhiibama; hamminni isaan garaatti yaadan dhuma hin qabu.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
Isaan ni qoosu; hamminas ni dubbatu; of tuulaa cunqursaadhaan nama doorsisu.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
Afaan isaanii samii falmata; arrabni isaaniis lafa dhaala.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Kanaafuu sabni gara isaaniitti dachaʼee bishaan baayʼee dhuga.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
Isaanis, “Waaqni akkamitti beekuu dandaʼaa? Waaqni Waan Hundaa Olii beekumsa qabaa?” jedhu.
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Egaa namoonni hamoon akkana; isaan yeroo hunda yaaddoo malee jiraatu; badhaadhummaanis guddachaa deemu.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Yoos ani akkasumaan garaa koo qulqullinaan eeggadhee harka koos akkasumaan dhiqadhe kaa!
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
Ani guyyaa guutuu dhaʼameera; ganama ganamas adabameera.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Ani utuu, “Akkana nan dubbadha” jedhee jiraadhee silaa ijoollee kee nan yakkan ture.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Garuu yommuu ani waan kana hunda hubachuu yaaletti, wanni kun hojii dadhabsiisaa natti taʼe.
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Kunis hamma ani iddoo qulqullummaa Waaqaa seenutti ture; ergasiis ani galgala isaanii nan hubadhe.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Dhugumaan ati iddoo mucucaataa irra isaan dhaabde; akka isaan kufanii caccabaniifis gad isaan darbatte.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
Isaan akkamiin guutumaan guutuutti sodaadhaan fudhatamanii akkuma tasaa barbadaaʼan!
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Akkuma abjuun yeroo namni hirribaa dammaqutti taʼu sana, atis yaa Gooftaa, akkasuma yommuu ol kaatu, hawwii garaa isaanii ni busheessita.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Yommuu lubbuun koo gadditee onneen koos waraanamtetti,
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
ani gowwaa fi wallaalaan ture; fuula kee durattis akka horii nan taʼe.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Taʼus ani yeroo hunda si wajjinan jira; atis harka koo mirgaa ni qabda.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Ati gorsa keetiin na qajeelchita; ergasii immoo ulfinatti na galchita.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Ani samii keessaa eenyunan qaba? Lafa irraas si malee homaa hin fedhu.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Foon koo fi onneen koo dadhabuu dandaʼu; Waaqni garuu jabina garaa koo ti; bara baraanis inni qooda koo.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Warri sirraa fagoo jiran ni badu; atis warra siif hin amanamne hunda ni balleessita.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Akka ani yaadutti garuu Waaqatti dhiʼaachuun gaarii dha; Waaqayyo Gooftaa daʼoo koo godhadheera; ani hojii kee hunda nan labsa.
