< Zsoltárok 73 >

1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Zabbuli ya Asafu. Ddala Katonda mulungi eri Isirayiri n’eri abo abalina omutima omulongoofu.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Naye nze amagulu gange gaali kumpi okutagala era n’ebigere byange okuseerera.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Kubanga nakwatirwa ab’amalala obuggya; bwe nalaba ababi nga bagaggawala nnyo.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Kubanga tebalina kibaluma; emibiri gyabwe miramu era minyirivu.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
Tebeeraliikirira kabi konna ng’abalala. So tebalina kibabonyaabonya.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Amalala kyegavudde gabafuukira ng’omukuufu ogw’omu bulago, n’obukambwe ne bubafuukira ekyambalo.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Bagezze n’amaaso gaabwe ne gazimbagatana; balina bingi okusinga bye beetaaga.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
Baduula era emboozi zaabwe zijjudde eby’okujooga. Batiisatiisa abalala n’okubeeragirako.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
Emimwa gyabwe gyolekedde eggulu; n’ennimi zaabwe zoogera eby’okwewaanawaana buli wantu.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Abantu ba Katonda kyebava babakyukira ne banywa amazzi mangi.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
Era ne beebuuza nti, “Katonda bino abimanyi atya? Ali Waggulu Ennyo abitegeera?”
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Aboonoonyi bwe bafaanana bwe batyo; bulijjo babeera mu ddembe, nga beeyongera kugaggawala.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Ddala omutima gwange ngukuumidde bwereere obutayonoona, n’engalo zange ne nzinaaba obutaba na musango.
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
Naye mbonaabona obudde okuziba, era buli nkya mbonerezebwa.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Singa ŋŋamba nti njogere bwe nti, nandibadde mukuusa eri omulembe guno ogw’abaana bo.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Bwe nafumiitiriza ntegeere ensonga eyo; nakisanga nga kizibu nnyo,
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
okutuusa lwe nalaga mu watukuvu wa Katonda, ne ntegeera enkomerero y’ababi.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Ddala obatadde mu bifo ebiseerera; obasudde n’obafaafaaganya.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
Nga bazikirizibwa mangu nga kutemya kikowe! Entiisa n’ebamalirawo ddala!
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Bali ng’omuntu azuukuse n’ategeera nti yaloose buloosi; era naawe bw’otyo, Ayi Mukama, bw’oligolokoka olinyooma embeera yaabwe omutali nsa.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Omutima gwange bwe gwanyiikaala, n’omwoyo gwange ne gujjula obubalagaze,
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
n’aggwaamu okutegeera ne nfuuka ataliiko kye mmanyi, ne mba ng’ensolo obusolo mu maaso go.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Newaakubadde ebyo biri bwe bityo naye ndi naawe bulijjo; gw’onkwata ku mukono gwange ogwa ddyo.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Mu kuteesa kwo onkulembera, era olintuusa mu kitiibwa.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Ani gwe nnina mu ggulu, wabula ggwe? Era tewali na kimu ku nsi kye neetaaga bwe mba naawe.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Omubiri gwange n’omutima gwange biyinza okulemwa; naye Katonda ge maanyi g’omutima gwange, era ye wange ennaku zonna.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Kale laba, abo bonna abatakussaako mwoyo balizikirira; kubanga bonna abatakwesiga obamalirawo ddala.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Naye nze kye nsinga okwetaaga kwe kubeera okumpi ne Katonda wange. Ayi Mukama Katonda, nkufudde ekiddukiro kyange; ndyoke ntegeezenga abantu bonna ebikolwa byo eby’ekyewuunyo.

< Zsoltárok 73 >