< Zsoltárok 73 >
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.