Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Ein Lied, von Asaph. - Gewiß! Das höchste Gut für Israel ist Gott, für die, die reinen Herzens sind.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Ich wäre fast mit meinem Fuß gestrauchelt; fast hätte einen Fehltritt ich getan.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Denn ich beneidete die Übermütigen und gaffte bei der Frevler Wohlergehen.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Denn ihre Sklaven brauchen keine Fesseln, und kerngesund ist ihr Gesinde.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
Sie teilen nicht der Menschen Leid und werden nicht wie andere geplagt.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Drum ist ihr Halsgeschmeide Übermut; Gewalttat heißt das Kleid, das sie umhüllt.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Ihr Auge quillt aus Fett hervor; ausschweifend sind des Herzens Süchte.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
Sie reden boshaft, voller Hohn, und drohen mit Gewalt von oben her.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
Mit ihrem Munde tasten sie den Himmel an, und ihre Zunge herrscht durchs ganze Land-
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
"Fürwahr! Dahin hat er sein Volk gebracht, daß sie nicht Wasser zur Genüge fanden."
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
Sie sprechen: "Ach, wie weiß denn Gott? Gibt's denn ein Wissen bei dem Höchsten?"
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Ja, diese sind so frevelhaft und glücklich in der Welt, vermehren sie ihr Hab und Gut.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
So hielt ich denn vergeblich rein mein Herz und wusch in Unschuld meine Hände?
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
Den ganzen Tag bin ich geplagt, und meine Züchtigung ist jeden Morgen da.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Nähm ich mir aber vor, also zu sprechen: "So geht es dem Geschlechte Deiner Kinder", so wär's von mir vermessen.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Wenn ich's nachsinnend will verstehen, da wird's in meinen Augen erst ein Jammer,
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
bis ich in Gottes heilige Pläne dringe. Da erst begreife ich ihr Ziel:
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Du stellst sie auf gar schlüpferigen Boden, daß Du sie ins Verderben stürzest.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
Wie plötzlich gehen sie zugrunde! Wie schrecklich werden sie dahingerafft, vertilgt!
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Wie beim Erwachen einen Traum der Wachende verachtet, so tust Du's, Herr, mit ihrem Schatten.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Wenn voll von Bitternis das Herz mir wäre, und schnitte durch die Nieren mir der Schmerz,
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
dann wäre ich ein Tier, ganz unverständig, ein unvernünftig Tier vor Dir.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Doch immer bleibe ich Dir treu, wenn Du mich bei der Rechten fassest
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
und leitest mich nach Deinem Rat und nimmst zuletzt mich noch zu Besserm mit.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Wen habe ich im Himmel? Und wenn ich Dich besitze, brauche ich auf dieser Welt nichts mehr.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Vergeht mein Fleisch, mein Herz, so bleibt doch meines Herzens Hort, mein Anteil Gott in Ewigkeit.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Wer sich von Dir entfernt, kommt um. Jedweden tilgst Du, der Dir Treue kündigt.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Für mich ist's Seligkeit, mich Gott zu nahen. Ich setze meine Hoffnung auf den Herrn, den Herrn, daß ich verkünden kann, was immer Du verheißen hast.
