Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
A Psalm of Asaph. Truly God [is] good to Israel, [even] to such as are of a clean heart.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
But as for me, my feet were almost gone; my steps had well nigh slipped.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
For I was envious at the foolish, [when] I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
For [there are] no bands in their death: but their strength [is] firm.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
They [are] not in trouble [as other] men; neither are they afflicted like [other] men.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Therefore pride encompasseth them as a chain; violence covereth them [as] a garment.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Their eyes stand out with fatness: they have more than heart could wish.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
They are corrupt, and speak wickedly [concerning] oppression: they speak loftily.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
They set their mouth against the heavens, and their tongue walketh through the earth.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Therefore his people return hither: and waters of a full [cup] are wrung out to them.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
And they say, How doth God know? and is there knowledge in the Most High?
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Behold, these [are] the ungodly, who prosper in the world; they increase [in] riches.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Verily I have cleansed my heart [in] vain, and washed my hands in innocence.
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
For all the day long have I been afflicted, and chastened every morning.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
If I say, I will speak thus; behold, I should offend [against] the generation of thy children.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
When I thought to know this, it [was] too painful for me;
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Until I went into the sanctuary of God; [then] I understood their end.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Surely thou didst set them in slippery places: thou didst cast them down into destruction.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
How are they [brought] into desolation, as in a moment! they are utterly consumed with terrors.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
As a dream when [one] awaketh; [so], O LORD, when thou awakest, thou wilt despise their image.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Thus my heart was grieved, and I was pricked in my reins.
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
So foolish [was] I, and ignorant: I was [as] a beast before thee.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Nevertheless I [am] continually with thee: thou hast held [me] by my right hand.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Thou wilt guide me with thy counsel, and afterward receive me [to] glory.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Whom have I in heaven [but thee]? and [there is] none upon earth [that] I desire besides thee.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
My flesh and my heart faileth: [but] God [is] the strength of my heart, and my portion for ever.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
For lo, they that are far from thee shall perish: thou hast destroyed all them that go astray from thee.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
But [it is] good for me to draw near to God: I have put my trust in the Lord GOD, that I may declare all thy works.
