Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
“BOOK III. A psalm of Asaph.” Truly God is good to Israel, —To those who are pure in heart.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Yet my feet almost gave way; My steps had well nigh slipped:
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
For I was envious of the proud, When I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
For they have no pains even to their death; Their bodies are in full health.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
They have not the woes of other men, Neither are they smitten like other men.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Therefore pride encircleth their neck as a collar; Violence covereth them as a garment.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
From their bosom issueth their iniquity; The designs of their hearts burst forth.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
They mock, and speak of malicious oppression; Their words are haughty;
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
They stretch forth their mouth to the heavens, And their tongue goeth through the earth;
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Therefore his people walk in their ways, And there drink from full fountains.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
And they say, “How doth God know? How can there be knowledge with the Most High?”
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Behold these are the ungodly! Yet they are ever prosperous; they heap up riches.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Verily I have cleansed my heart in vain; In vain have I washed my hands in innocence.
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
For every day have I been smitten; Every morn have I been chastened.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
If I should resolve to speak like them, Surely I should be treacherous to the family of thy children.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
So, when I studied to know this, It was painful to my eyes;
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Until I went into the sanctuaries of God, And considered what was their end.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Behold! thou hast set them on slippery places; Thou castest them down into unseen pits.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
How are they brought to desolation in a moment, And utterly consumed with sudden destruction!
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
As a dream when one awaketh, Thou, O Lord! when thou awakest, wilt make their vain show a derision.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
When my heart was vexed And I was pierced in my reins,
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
Then was I stupid and without understanding; I was like one of the brutes before thee.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Yet am I ever under thy care; By my right hand thou dost hold me up.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Thou wilt guide me with thy counsel, And at last receive me in glory.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Whom have I in heaven but thee, And whom on earth do I love in comparison with thee?
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Though my flesh and my heart fail, God is the strength of my heart, and my portion for ever.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
For, lo! they who are far from thee perish; Thou destroyest all who estrange themselves from thee.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
But it is good for me to draw near to God; I put my trust in the Lord Jehovah, That I may declare all thy works.
