Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
BOOK III A Psalm of Asaph. Surely God is good to Israel, even to such as are pure in heart.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
But as for me, my feet were almost gone; my steps had well nigh slipped.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
For I was envious at the arrogant, when I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
For there are no pangs at their death, and their body is sound.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
In the trouble of man they are not; neither are they plagued like men.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Therefore pride is as a chain about their neck; violence covereth them as a garment.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Their eyes stand forth from fatness; they are gone beyond the imaginations of their heart.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
They scoff, and in wickedness utter oppression; they speak as if there were none on high.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
They have set their mouth against the heavens, and their tongue walketh through the earth.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Therefore His people return hither; and waters of fullness are drained out by them.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
And they say: 'How doth God know? And is there knowledge in the Most High?'
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Behold, such are the wicked; and they that are always at ease increase riches.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Surely in vain have I cleansed my heart, and washed my hands in innocency;
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
For all the day have I been plagued, and my chastisement came every morning.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
If I had said: 'I will speak thus', behold, I had been faithless to the generation of Thy children.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
And when I pondered how I might know this, it was wearisome in mine eyes;
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Until I entered into the sanctuary of God, and considered their end.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Surely Thou settest them in slippery places; Thou hurlest them down to utter ruin.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
How are they become a desolation in a moment! They are wholly consumed by terrors.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
As a dream when one awaketh, so, O Lord, when Thou arousest Thyself, Thou wilt despise their semblance.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
For my heart was in a ferment, and I was pricked in my reins.
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
But I was brutish, and ignorant; I was as a beast before Thee.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Nevertheless I am continually with Thee; Thou holdest my right hand.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Thou wilt guide me with Thy counsel, and afterward receive me with glory.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Whom have I in heaven but Thee? And beside Thee I desire none upon earth.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
My flesh and my heart faileth; but God is the rock of my heart and my portion for ever.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
For, lo, they that go far from Thee shall perish; Thou dost destroy all them that go astray from Thee.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
But as for me, the nearness of God is my good; I have made the Lord GOD my refuge, that I may tell of all Thy works.
