Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
A Psalm of Asaph. Surely God is good to Israel, [Even] to such as are pure in heart.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
But as for me, my feet were almost gone; My steps had well nigh slipped.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
For I was envious at the arrogant, When I saw the prosperity of the wicked.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
For there are no pangs in their death; But their strength is firm.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
They are not in trouble as [other] men; Neither are they plagued like [other] men.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Therefore pride is as a chain about their neck; Violence covereth them as a garment.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Their eyes stand out with fatness: They have more than heart could wish.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
They scoff, and in wickedness utter oppression: They speak loftily.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
They have set their mouth in the heavens, And their tongue walketh through the earth.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Therefore his people return hither: And waters of a full [cup] are drained by them.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
And they say, How doth God know? And is there knowledge in the Most High?
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Behold, these are the wicked; And, being alway at ease, they increase in riches.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Surely in vain have I cleansed my heart, And washed my hands in innocency;
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
For all the day long have I been plagued, And chastened every morning.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
If I had said, I will speak thus; Behold, I had dealt treacherously with the generation of thy children.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
When I thought how I might know this, It was too painful for me;
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Until I went into the sanctuary of God, And considered their latter end.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Surely thou settest them in slippery places: Thou castest them down to destruction.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
How are they become a desolation in a moment! They are utterly consumed with terrors.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
As a dream when one awaketh, So, O Lord, when thou awakest, thou wilt despise their image.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
For my soul was grieved, And I was pricked in my heart:
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
So brutish was I, and ignorant; I was [as] a beast before thee.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Nevertheless I am continually with thee: Thou hast holden my right hand.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Thou wilt guide me with thy counsel, And afterward receive me to glory.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Whom have I in heaven [but thee]? And there is none upon earth that I desire besides thee.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
My flesh and my heart faileth; [But] God is the strength of my heart and my portion for ever.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
For, lo, they that are far from thee shall perish: Thou hast destroyed all them that play the harlot, [departing] from thee.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
But it is good for me to draw near unto God: I have made the Lord Jehovah my refuge, That I may tell of all thy works.
