Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Een psalm van Asaf. Immers is God Israel goed, dengenen, die rein van harte zijn.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Maar mij aangaande, mijn voeten waren bijna uitgeweken; mijn treden waren bijkans uitgeschoten.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Want ik was nijdig op de dwazen, ziende der goddelozen vrede.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Want er zijn geen banden tot hun dood toe, en hun kracht is fris.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
Zij zijn niet in de moeite als andere mensen, en worden met andere mensen niet geplaagd.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Daarom omringt hen de hovaardij als een keten; het geweld bedekt hen als een gewaad.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
Hun ogen puilen uit van vet; zij gaan de inbeeldingen des harten te boven.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
Zij mergelen de lieden uit, en spreken boselijk van verdrukking; zij spreken uit de hoogte.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
Zij zetten hun mond tegen den hemel, en hun tong wandelt op de aarde.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Daarom keert zich Zijn volk hiertoe, als hun wateren eens vollen bekers worden uitgedrukt,
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
Dat zij zeggen: Hoe zou het God weten, en zou er wetenschap zijn bij den Allerhoogste?
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Ziet, dezen zijn goddeloos; nochtans hebben zij rust in de wereld; zij vermenigvuldigen het vermogen.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Immers heb ik te vergeefs mijn hart gezuiverd, en mijn handen in onschuld gewassen.
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
Dewijl ik den gansen dag geplaagd ben, en mijn straffing is er alle morgens.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Indien ik zou zeggen: Ik zal ook alzo spreken; ziet, zo zou ik trouweloos zijn aan het geslacht Uwer kinderen.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Nochtans heb ik gedacht om dit te mogen verstaan; maar het was moeite in mijn ogen;
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Totdat ik in Gods heiligdommen inging, en op hun einde merkte.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Immers zet Gij hen op gladde plaatsen; Gij doet hen vallen in verwoestingen.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
Hoe worden zij als in een ogenblik tot verwoesting, nemen een einde, worden te niet van verschrikkingen!
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Als een droom na het ontwaken! Als Gij opwaakt, o Heere, dan zult Gij hun beeld verachten.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Als mijn hart opgezwollen was, en ik in mijn nieren geprikkeld werd,
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
Toen was ik onvernuftig, en wist niets; ik was een groot beest bij U.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Ik zal dan geduriglijk bij U zijn; Gij hebt mijn rechterhand gevat;
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Gij zult mij leiden door Uw raad; en daarna zult Gij mij in heerlijkheid opnemen.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Wien heb ik nevens U in den hemel? Nevens U lust mij ook niets op de aarde!
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Bezwijkt mijn vlees en mijn hart, zo is God de Rotssteen mijns harten, en mijn Deel in eeuwigheid.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Want ziet, die verre van U zijn, zullen vergaan; Gij roeit uit, al wie van U afhoereert;
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Maar mij aangaande, het is mij goed nabij God te wezen; ik zet mijn betrouwen op den Heere HEERE, om al Uw werken te vertellen.
