Zsoltárok 73
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Psalm van Asaf. Waarachtig; God is goed voor den rechtvaardige, Jahweh voor de reinen van hart!
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Toch waren haast mijn voeten gestruikeld, Mijn schreden bijna uitgegleden!
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Want ik was jaloers op de bozen, Omdat ik de voorspoed der zondaars zag;
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Voor hen toch bestaat er geen lijden, Gezond en vol kracht is hun lijf.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
Ze hebben geen zorgen als andere mensen, Worden niet als anderen geplaagd;
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Daarom hangen ze hoogmoed om als een keten, Bedekt hen geweld als een mantel.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
De misdaad puilt uit hun vet, Hun hart loopt over van slechte gedachten;
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
Ze honen en lasteren, En dreigen op hoge toon met geweld.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
Ze zetten een mond op tegen de hemel, En hun tong gaat zich tegen de aarde te buiten.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Daarom lopen de dwazen achter hen aan, En slurpen begerig hun woorden op.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
Ze zeggen: "Hoe zou God er iets van weten, De Allerhoogste er kennis van hebben?"
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Zie, zo gaat het de zondaars: Ze zijn altijd gelukkig, en hopen zich rijkdommen op!
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Heb ik dan mijn hart vergeefs in reinheid bewaard, En mijn handen in onschuld gewassen:
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
De ganse dag word ik geplaagd, Iedere morgen opnieuw geslagen!
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Dacht ik: Zo wil ik spreken! Dan brak ik de trouw van het geslacht uwer kinderen;
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Maar als ik ging peinzen, om het te vatten, Dan bleef het een raadsel in mijn oog.
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Totdat ik in Gods raadsbesluiten drong, En op hun einde ging letten:
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Ja, Gij hebt ze op een glibberige bodem gezet, Ze gestort in hun eigen verderf!
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
Hoe zijn ze in een oogwenk vernietigd, Verdwenen, in verschrikkelijke rampen vergaan:
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Heer, als een droom, die bij het ontwaken vervliegt, Wiens beeld we bij het opstaan verachten!
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Als dus mijn hart nog verbitterd zou zijn, En mijn nieren bleven geprikkeld,
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
Dan was ik een dwaas en een zot, Een stuk vee in uw oog.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Want ik blijf altijd bij U, Gij houdt mij bij de rechterhand;
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Gij leidt mij naar uw raadsbesluit, En herstelt mij in ere!
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Wat heb ik toch in de hemel; Ook op aarde verlang ik niets buiten U!
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Al bezwijken mijn vlees en mijn hart, God is voor eeuwig de Rots van mijn hart en mijn erfdeel.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Maar die U verlaten, gaan zeker te gronde, Gij vernietigt wie van U afvalt;
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Doch mij is het goed, in Gods nabijheid te blijven, En mijn vertrouwen te stellen op Jahweh, mijn Heer!
