< Zsoltárok 73 >
1 Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
Kathutkung: Asaph Cathut teh Isarel hane hoi lungthin kathoungnaw hanelah ahawi tangngak.
2 Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
Hatei, kai raitat meimei ka rawp teh, meimei ka thawn toe.
3 Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
Bangkongtetpawiteh, tamikathoutnaw e yawhawi ka hmu navah, kakaisuenaw hah ka ut toe.
4 Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
Ahnimouh teh a due awh hoehroukrak patawnae khang awh hoeh, a tha pou ao awh.
5 Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
Ayânaw patetlah runae dawk awm awh hoeh, ayânaw patetlah kuekluek pataw awh hoeh.
6 Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
Hatdawkvah, kâoupnae teh awi lah a awi awh teh, rektapnae khohna hah a khohna awh.
7 Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
A thâw awh lawi vah, a mitkatueng awh. A pouk awh e hlak ka paphnawn a tawn awh.
8 Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
Repcoungroenae hah a panuikhai awh teh, kâoupnae lawk a dei awh.
9 az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
A lawk dei e ni kalvan totouh a taran teh, a lai ni talai pueng a katin.
10 Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
Hatdawkvah, a taminaw teh ahnimouh koe a ban awh teh, tui moikapap e hah koung a nei awh.
11 és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
Bangtelah hoi maw Cathut ni a panue. Lathueng Poung dawk panuenae ao maw telah ati awh.
12 Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
Khenhaw! hetnaw heh Cathut ka bari hoeh e, banghai pouk laipalah ka hring e lah ao awh teh, hoehoe a tawnta awh.
13 Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
Ka lungthin kathoung sak nakunghai, atangcalah cungkeihoeh. Yon thuengnae lahoi ka kut ka pâsu nakunghai cungkeihoeh.
14 de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
Hnin tangkuem tarawknae hoi amom karoitawi yuenae doeh ka khang.
15 Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
Hottelah ka dei han ka tet pawiteh, khenhaw! na catounnaw koe torei teh, tamikalan hoeh lah kaawm han.
16 Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
Hetheh, thaipanuek nahanelah ka pouk torei teh, hothateh kai hanelah ka pataw katang e lah ao.
17 míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
Cathut hmuen kathoung koe kâen toteh, ahnimouh poutnae heh ka thaipanuek katang toe.
18 Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
Ahnimouh teh pâhnannae koe na ta teh, rawkphainae hmuen koe na tâkhawng.
19 Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
Oe, bangtelah, tawkkadek dawk rawknae koe louk a pha awh vaw. Takitho e ni koung louk a ca awh vaw.
20 Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
Kâhlaw toteh, karum mang patetlah, Bawipa na pâhlaw toteh, ahnimae meikaphawk hah na pacekpahlek pouh han.
21 Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
Hot patetlah ka lungthin a pataw teh, ka pouknae hai a ru.
22 oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
Panuenae ka tawn hoeh e hoi tamipathu lah ka o teh, na hmalah saring patetlah doeh ka o.
23 De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
Hatei nakunghai, nang koe pou ka o teh, aranglae kut dawk na kuet pouh.
24 tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
Na mae kâpankhainae lahoi lam na hrawi teh, hathnukkhu bawilennae hah na coe pouh.
25 Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
Kalvan vah nang laipalah apimouh ka tawn. Talaivan hai nang laipalah, ka ngai e alouke awm hoeh toe.
26 Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
Ka takthai hoi ka lungthin teh a tâwn. Hatei, Cathut teh, a yungyoe hoi ka lungthin thaonae hoi ham lah ao.
27 Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
Bangkongtetpawiteh, nang hoi kâhlat e teh, kahmat awh roeroe han doeh. Nang koe kâyawt e pueng teh raphoe lah ao han.
28 Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
Hateiteh, kai hanelah teh Cathut hnai e heh ahawi. Na sak e hno pueng heh ka kamnue sak thai nahanlah, Bawipa Jehovah dawk doeh ka kâuep toe.