Zsoltárok 71
1 Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
Til deg, Herre, flyr eg, lat meg aldri verta til skammar!
2 Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
Fria meg ut og berga meg ved di rettferd, bøyg ditt øyra til meg og frels meg!
3 Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
Ver meg eit berg til å bu på, der eg alltid kann koma! Du hev påbode frelsa for meg, for du er mitt fjell og mi festning.
4 Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
Min Gud, berga meg frå handi til den ugudlege, frå hans neve som er urettferdig og gjer valdsverk!
5 Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
For du er den eg vonar på, Herre, Herre, den eg set mi lit til alt frå ungdomen.
6 Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
På deg hev eg studt meg alt frå morsfanget; du er den som drog meg ut or morslivet, um deg vil eg alltid syngja min lovsong.
7 Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
Som eit under hev eg vore for mange; men du er mi sterke borg.
8 Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
Min munn er full av ditt lov, av di æra heile dagen.
9 Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
Kasta meg ikkje burt i min alderdom, forlat meg ikkje når mi kraft vert til inkjes!
10 Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
For mine fiendar hev sagt um meg, og dei som lurar på mi sjæl, legg råder i hop,
11 mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
og segjer: «Gud hev forlate honom; forfylg honom og tak honom, for det er ingen som bergar!»
12 Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
Gud, ver ikkje langt frå meg! Min Gud, kom meg snart til hjelp!
13 Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
Lat deim som stend etter mitt liv, verta til skammar og ganga til grunnar! Lat deim som søkjer mi ulukka, verta klædde i spott og skam!
14 Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
Men eg vil alltid venta, og stødt vil eg lova deg meir og meir.
15 Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
Min munn skal fortelja um di rettferd, um di frelse all dagen, for eg veit ikkje tal på deim.
16 Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
Eg vil koma fram med Herrens, Herrens velduge verk, eg vil forkynna di rettferd, berre di.
17 Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
Gud, du hev lært meg upp alt frå ungdomen, og til dessa kunngjer eg dine undergjerningar.
18 De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
Forlat meg då ikkje heller når eg vert gamall og grå, du Gud, til dess eg fær forkynna um din arm til ei onnor ætt, um di magt til kvar den som skal koma.
19 Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
Og di rettferd, Gud, når upp til det høge, du Gud, som hev gjort store ting, kven er som du?
20 A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
Du som hev late oss sjå mange trengslor og ulukkor, du vil gjera oss livande att og draga oss upp att or dypterne i jordi.
21 Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
Du vil lata meg veksa og vil venda um og trøysta meg.
22 Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
So vil eg prisa deg med harpespel, din truskap, min Gud! Eg vil syngja deg lov med cither, du Israels Heilage.
23 Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
Mine lippor skal fegnast når eg syng deg lov, og mi sjæl, som du hev løyst ut.
24 Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
Ogso tunga mi skal heile dagen kveda ut di rettferd, for dei hev vorte til skam og spott, dei som søkjer mi ulukka.
