Zsoltárok 71
1 Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!
Til dig, Herre, setter jeg min lit; la mig aldri i evighet bli til skamme!
2 Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!
Utfri mig og redd mig ved din rettferdighet! Bøi ditt øre til mig og frels mig!
3 Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.
Vær mig en klippe til bolig, dit jeg alltid kan gå, du som har fastsatt frelse for mig! For du er min klippe og min festning.
4 Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.
Min Gud, utfri mig av den ugudeliges hånd, av den urettferdiges og undertrykkerens vold!
5 Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.
For du er mitt håp, Herre, Herre min tillit fra min ungdom av.
6 Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.
Til dig har jeg støttet mig fra mors liv av; du er den som drog mig ut av min mors skjød; om dig vil jeg alltid synge min lovsang.
7 Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.
Som et under har jeg vært for mange, men du er min sterke tilflukt.
8 Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.
Min munn er full av din pris, hele dagen av din herlighet.
9 Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.
Forkast mig ikke i alderdommens tid, forlat mig ikke når min kraft forgår!
10 Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,
For mine fiender har sagt om mig, de som tar vare på mitt liv, rådslår tilsammen
11 mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!
og sier: Gud har forlatt ham; forfølg og grip ham, for det er ingen som redder!
12 Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.
Gud, vær ikke langt borte fra mig! Min Gud, skynd dig å hjelpe mig!
13 Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
La dem som står mig efter livet, bli til skamme og gå til grunne! La dem som søker min ulykke, bli klædd i skam og spott!
14 Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
Og jeg vil alltid håpe, og til all din pris vil jeg legge ny pris.
15 Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
Min munn skal fortelle om din rettferdighet, hele dagen om din frelse; for jeg vet ikke tall derpå.
16 Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
Jeg vil fremføre Herrens, Israels Guds veldige gjerninger, jeg vil prise din rettferdighet, din alene.
17 Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
Gud, du har lært mig det fra min ungdom av, og inntil nu kunngjør jeg dine undergjerninger.
18 De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
Forlat mig da heller ikke inntil alderdommen og de grå hår, Gud, inntil jeg får kunngjort din arm for efterslekten, din kraft for hver den som skal komme.
19 Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?
Og din rettferdighet, Gud, når til det høie; du som har gjort store ting, Gud, hvem er som du?
20 A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
Du som har latt oss se mange trengsler og ulykker, du vil igjen gjøre oss levende og igjen dra oss op av jordens avgrunner.
21 Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
Du vil øke min storhet og vende om og trøste mig.
22 Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
Så vil jeg også prise dig med harpespill, din trofasthet, min Gud! Jeg vil lovsynge dig til citar, du Israels Hellige!
23 Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
Mine leber skal juble, for jeg vil lovsynge dig, og min sjel, som du har forløst.
24 Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.
Min tunge skal også hele dagen tale om din rettferdighet; for de er blitt til spott, de er blitt til skamme, de som søker min ulykke.
